Ördögkatlan fesztivál - a teljes tudósítás

Alább közlöm az idei Ördögkatlan-tudósítást, ezúttal egyben. A cikkek alatt megtalálható eredeti linkjük, ezeket követve képeket is találhat az olvasó.

http://www.observer.hu/news/7585

http://www.observer.hu/news/7609

http://www.observer.hu/news/7614

http://www.observer.hu/news/7633

http://www.observer.hu/news/7645  

1. nap: A Quimby meglepett minket

Csapatunk szerda délután érkezett meg Nagyharsányba, hogy belevesse magát az 5. Ördögkatlan Fesztivál sűrűjébe. A szerencsésebbek már egy nappal korábban is beköltözhettek, kedden köszöntő tábortüzet ülhettek körbe. Nekünk sajnos ebből nem jutott, azonban az első nap is sok örömben volt részünk. Szokásunktól eltérően világosban állítottunk sátrat, ami így sokkal könnyebb feladat, de nem is annyira romantikus.

Lapunk a tavalyi év sikerei és a nagyszerű idei felhozatal miatt fokozódó zsúfoltságra számított, ami egyelőre nem érzékelhető, leszámítva a sorszámokért folyó küzdelmet, ami ugyanolyan vagy talán még embert próbálóbb feladat, mint 2011-ben volt. A szálláslehetőségek hasonlóak az előző évhez, szűkösen vagyunk, de élvezzük. Aki hajlandó bevállalni a sátrazást, akár most is nyugodtan útnak indulhat, talál helyet. Ráadásul a központi kemping olcsó, és a helyi önkormányzat jóvoltából a tisztálkodási lehetőségek is messze a fesztiválátlag fölött vannak. (Tudósítóink egy magánház kertjében húzzák meg magukat.)

Két koncertet sikerült meghallgatnunk szerdán. A Vacka Rádióból is ismert bölcsészdíva, Rutkai Bori ezúttal Specko Jedno nevű formációjával lépett föl, ami körülbelül olyan élmény volt, mintha a Trabant zenekar reinkarnációját láttuk volna megjelenni. Azzal a különbséggel, hogy Bori igenis tud énekelni. Aki még nem hallotta őket, annak meglepőek lehetnek a dalok szövegei, az alternatív vonulat leginkább ilyen módon tükröződik, nem annyira a zeneiségben. Bori egyébként idén a fesztivál egyik díszvendége, ennek köszönhetően mindennap fellép valamivel: főz, kiállít, énekel.

A Quimby hagyományosan az Ördögkatlan első estéjének fő fellépője. Idén kissé meglepett minket a zenekar, tudósítóink megdöbbenve konstatálták a tényt, hogy Tibi nem mintás ingben játszik. Beérte egy egyszínű pólóval, ez szokatlan tőle, ahogy az is, hogy az átlagnál kevésbé volt ezúttal hangja, kicsit mintha berekedt volna. Lapunk meg nem erősített értesülései szerint a rekedtség oka a villányi borok fogyasztásában keresendő, melyeknek egyébként tényleg nehéz ellenállni. Tibi egyébként idén is az ország legszimpatikusabb fesztiváljának titulálta az Ördögkatlant, kiemelve azt, hogy itt a tartalom fontosabb, mit a bungee jumping (amit egyébként itt hiába keresne a látogató).

Holnap gyerekprogramokról és színházról is beszámolunk, érdemes visszalátogatni.

Szóval még semmiről sem maradtatok le, gyertek a Katlanba, augusztus 5-ig itt senki nem normális! Informálódjatok a programokról, és induljatok útnak! Ja, és álljatok meg Villányban borért! A fesztiválról folyamatosan friss információkat a www.ordogkatlan.hu oldalon találtok, a www.observer.hu pedig minden nap képes tudósítással jelentkezik.

http://www.observer.hu/news/7585

2. nap: Sokat próbáltunk, keveset fogtunk

Sokat próbált fesztiválozókhoz illőn, délelőtt nem csináltunk semmit, mire észleltük az idő múlását, már ebédidő volt. Széles mosollyal az arcunkon látogattuk meg a tavaly megismert, megszeretett, és számos felebarátunknak ajánlott Aralica fedőnevű pizzériát.

Aztán a 35 fokos melegben is arcunkra fagyott a mosoly, mikor a pincér kedvesen közölte: pizza az bizony nincs, de van fesztiválajánlat. Ekkor már le is hervadt, kényszeredetten kértük ki az ajánlatot. Ez nem volt más, mint egy Ördöglepénynek csúfolt állott langalló, amiből frisset a hivatalos fesztiválkajáldák is kínálnak, ugyanennyi magyar forintért. Legyűrtük, majd borravaló nélkül álltunk föl, ide sem jövünk többet.

Hogy kicsit feldobjuk a hangulatot, a nagyharsányi támaszpontot elhagyva átbuszoztunk Kisharsányba, hogy meghallgassuk-nézzük Rutkai Díszvendég Bori gyerekműsorát, a Vackát. Ők a Mediawave által ügyvezetett Kovács Udvarházban léptek föl, mely a tavalyihoz képest kibővült, és kiérdemelte a szubjektív hangulatdíjat. Remek helyszín hippi életérzéssel, viszont jelentős szálló porral. Bori cukiságfaktora az átlagember számára nehezen megfogható, de azonnal átjön, mihelyst belelendül a Vacka dalokba. Nem szimpla gyerekkoncert ez, hanem interaktív performansz, ahol a saját kiskori élményeiből táplálkozó mindegyik dalhoz külön történet, a gyerekek által elsajátítandó koreográfia, és Bori maga készített játékai is hozzá tartoznak. Az egésznek az a legnagyobb erénye, hogy a gyereket gyerekként, kezeli - a szó legpozitívabb értelmében. A gyerek cuki, nem hülye, ennyi.

A hőségtől alig pihegve jöttünk vissza főhadiszállásunkra, Nagyharsányba. A betervezett programokat lekéstük, a francia bűvészek pedig nem kötöttek le minket, így harcunkat a sajtóközpont munkafrontján folytattuk. Esti kultúrprogramunk a Szoborparkban lett volna, a Caligula helytartója című színdarab, de a nálunk lévő kutya miatt a szervezők nemkívánatosnak nyilvánítottak minket, amin megsértődtünk, és némi villányi borral vigasztalódva tértünk vissza táborunkba. Jövőre a kutyamegőrző beindítását javasoljuk, vagy megcsináljuk magunk...

A tegnapi nap extra érdekessége, hogy a beharangozott Les Touffes Krétiennes késő esti koncertje a zenekar hibájából (rosszul foglalták le a repülőjegyet) elmaradt, de ahogy Bérczes László főszervező fogalmazott, a PASO megmentette az éjszakát. A hazai ska zászlóshajójának bulija hajnal negyed egykor kezdődött, mert velük párhuzamosan a Wombo gerillakoncertje is jelentős érdeklődést vonzott (nekik rendes koncertjük is lesz majd, de addig fesztiválbuszokon, és más meglepetésszerű helyeken zenélnek). Szóval az este úgy fejeződött be, hogy a nehézségek ellenére mindenki elégedetten térhetett nyugovóra.

Jöhettek még a Katlanba hétvégére, szép időnk lesz.

http://www.observer.hu/news/7609

3. nap: Színház és koncert, így szeretjük a katlant

A délelőtti semmittevés után ismét megpróbáltuk a pizzaszerzést, ezúttal az egy nappal korábban nyitott Paradisóban, de nem jártunk sikerrel - elriasztott a kilátásba helyezett másfél órás várakozás. Így felhasználtuk a tegnapi maradékot, és szellemi táplálékkal fojtottuk le.

Nagyharsányi táborunkat hátrahagyva ismét Kisharsány felé vettük az irány, ahol a tavaly még nem létező helyszínen, a falu focipályáján megnéztük a Csiky Gergely Színház és az Ördögkatlan közös produkciójában megvalósult A helység kalapácsa című Petőfi-darabot (rendezte: Szabó Máté, Hársing Hilda nyomán). A mű érdekessége, hogy két nappal korábban mutatták be Nagyharsányban, ez pedig a fesztivál életében mérföldkő, mivel eddig még nem volt itt színházi premier. Semmiképpen sem a darab hibája, de a közönség egy része nem bírta a kiképzést, a negyven fokos hőségben jó néhányan elmenekültek a napszúrás elől. Mindegy, ők talán majd megnézik Kaposváron, ahol a következő idényben lesz műsoron, szerintünk érdemes.

Nagyon érdekelt minket a nagyharsányi Narancsligetben minden fesztiválnapon nyitva álló Szellemírók pólógyár. Ennek lényege, hogy a 30Y tagjai kedvenc íróikat adják ajándékba a közönségnek, szitanyomással. Saját pólóra tényleg ajándék, nem kell fizetni érte, lapunk eddig még semmilyen fesztiválon nem találkozott ilyesmivel. Persze, akinek nincs, az vásárolhat is, 1500 pénz. Nem tervezett programként hirtelen előttünk termett a Kanizsa csillagai cigányzenekar, akik klasszikusabb vonalat visznek, tehát nem a mulatóst. Az érdeklődők meglepően kevesen voltak, aztán megtaláltuk a magyarázatot: a Faluközpontban a Romungro Fiúk játszottak, óriási közönség előtt, nagy tombolás közepette. Kissé érthetetlennek, és visszásnak tűnik azonban, hogy két hasonló koncepciójú zenekart ugyanarra az idősávra tettek a szervezők, egy hibapont.

Az este főattrakciója Péterfy Bori és a Love Band fellépése volt, ahol sajnos elmaradt a gyerek bemutatása, ám az akár előre is borítékolható siker nem maradt el, mivel ez az egyetlen hiányérzet maradt bennünk. A hálás publikumban valószínűleg ennyi sem, avagy jól eltitkolták. Bori, mint mindig, most is csupa élet, csupa szex, szem nem maradt szárazon… talán nem is kell magyarázni. Kemény meccs lenne választani kéne a két Bori közül...

Feltett szándékunk, hogy minden felvonuló pincészet borait górcső alá vesszük. Pénteken újakat próbáltunk ki, a Mokost és az Ősit, melyek közül nem tudunk egyértelmű győztest hirdetni, de mindkettő rozéját érdemes kipróbálni, Villány élvonalába tartoznak. A fehérek tekintetében Ősi chardonnay-ja ízlett jobban, de nem vagyunk épp' sommelier-k, tehát a tévedés jogát fenntartjuk, a saját tapasztalatok szerzését pedig kifejezetten ajánljuk.

http://www.observer.hu/news/7614

4. nap: Egy nemnormális szombat

Szombaton lovasprogramon jártunk, megettük a napok óta áhított pizzánkat, ötven fok melegben láttuk az East Balkánt, majd a 30Y örvendeztetett meg minket, és az Ördögkatlan egész közönségét.

A hagyományos fesztiválprogramokon kívül az Ördögkatlan néha egészen különleges élményeket is kínál. Szombat reggeltől délutánig lovasnapot rendeztek a nagyszínpad mögötti sportpályán. Azoknak, akiket a rekkenő hőség nem tántorított el, akadály- és vadászhajtást volt szerencséjük látni, felvonult a térség színe-java, egyedi fogatokon, gyönyörű lipicai lovakkal. A verseny szünetében bemutató hajtást láthattunk, ezen gyerekek és pónilovak mutatták meg, mit tudnak, (cukiságmérőnk itt akadt ki végleg).

Ebédre végre sikerült megenni azt a késlekedő pizzát, a Paradiso nem okozott csalódást az éhes fesztiválbrigádnak, a teraszon kutyánkat is szívesen látták. Hurrá, semmi panasz nem lehetett! Sajnos azonban az idő elszaladt, így nem volt időnk kis délutáni sziesztánkra, mert 16 órakor várt minket a színházzá alakult nagyharsányi tornaterem.

Az East Balkánt már régóta meg akartuk nézni a Bárkában, de valahogy sosem jutottunk el, így a katlanban kerítettünk rá sort. A sor szó szerint is ide illő fogalom, mert rengetegen voltak kíváncsiak Vidovszky György rendezésére.

A befogadást megnehezítette ugyan a körülbelül ötvenfokos hőség, ami a tornateremben fogadta a publikumot. Ez azonban az egyetlen panasz, ami bennünk maradhatott az East Balkán után. A darab az Y-generáció pörgéséről, a bulikról, az éjszakai életről szól, melynek árnyoldalaira a West Balkán tragédiája hívta föl a figyelmet. A párbeszédek, a szöveg talán a legkritikusabb pontja az ifjúságot bemutatni akaró műalkotásoknak, ami ebben az esetben jól teljesített kihívás. Egyszer sem kell felkiáltanunk a fájdalomtól, nincsenek művi mondatok, esztetizálás, "így senki nem beszél"-jelenség. Úgy jó, ahogy van. Tasnádi István író a lehető legjobb megoldást választotta: a dialógusok többsége "talált" szöveg, interjúkból, beszámolókból, és vallomásokból áll össze. Ötös. A színészek is remek teljesítményt nyújtanak, pedig nincs könnyű dolguk, a díszlet és a jelmez kiválóan betöltik funkciójukat, a szürreális dalbetétek is elérik a célt: a hátunk borsódzik. Szeptembertől újra játssza a Bárka, aki teheti, nézze meg.

Az esti 30Y-koncert jó volt, de nem estünk hanyatt, az az igazság, hogy többet vártunk Beck Zoli zenekarától. Nem volt semmi baj, de nem volt semmi kiemelkedő, teljesen átlagos haknizenélést láttunk-hallottunk.

http://www.observer.hu/news/7633

5. nap: A viszontlátásra nap

Sűrűre sikerült a zárónap, az ötödik, mely ezúttal koncertmentes volt, de láttunk a Hatok-kiállítást, gyerekprogramot, gólyalábas bemutatót és a Beck-Háy-Sisso Szentháromságot is.

Utolsó katlanreggelünk tornával kezdődött, kómás kávézás közben jött a felismerés: Palkonyán idén még nem is voltunk. Gyökkettő perc alatt kaptuk össze magunkat, és értük el a hiperszuper fesztiválbuszt, mely a fény sebességének háromszorosával repített minket az ékszerdobozba.

Leszállás után a Hatok kiállítás ( link ) jött velünk szembe, mely azon kevés dolog közé tartozott, amitől hasra vágódtunk. Hat művész képei, melyek technikájukban, stílusukban és témájukban is különböznek, csupán a tűz őseleme hozza őket közös nevezőre. Örömteli hír, hogy amint azt Gaszner Ildikó festőművész lapunknak elmondta: 2013-ban is találkozhatunk majd velük az Ördögkatlanban, a helyszín és a koncepció azonban egyelőre titok.

A Malomparkban a MárkusZínház családi napján cuki gyerekek mostak dézsában, röpültek seprűn, lapátoltak kukoricát, csákót készítettek nemezeltek, ezzel hangolódtak rá már reggeltől a délutáni János vitéz előadásra.

Mivel kopogott a szemünk, a Cifra gasztroteraszon csillapítottuk éhünket, ahol utolsó nap lévén korlátozott volt a választék, de amit kaptunk, azzal elégedettek voltunk. Míg az abrakra várakoztunk, megnéztük a kiállított kalotaszegi és csángó fotókiállítást. Ezután következett a második futás, ezúttal akár 3 percünk is volt elérni a fesztiválbuszt. Ezt az akadályt is sikerrel vette kis csapatunk, akárcsak az eztán következő sátorbontást, mely után a kanizsai gólyalábasokkal, és a festett házzal pihentettük magunkat.

Záróakkordnak az este hétkor az Amfiteátrumban (Nagyharsányi Szoborpark) tartott Szentháromság című varietéműsort választottuk. A sokunk által szeretett Háy János író (mint az Atya), a talán még többek által imádott Beck Zoli rockzenész (Fiú) és Artner Sisso újságíró (Szentlélek) hármasa egy dalokkal, novellákkal, versekkel átvezetett irányított beszélgetés volt szerelemről, életről-halálról, a művészetről, írásról, a szovjet rock & rollról. Beck és Háy láthatóan tényleg jól kijönnek, együtt zenélésük és baromkodásuk cseppet sem tűnt erőltetettnek, kényszerűnek. Nem bántuk meg, hogy ez lett a záróprogramunk, mert tulajdonképpen az egész fesztivál alatt itt éreztük először díszvendégnek Zolit, a korábbi napokon valószínűleg rajta ült a spleen.

A 2012-es Ördögkatlan Fesztivál tudósítóink számára a második volt. A legfontosabb különbség a tavalyi és az idei között számunkra a zenei felhozatal látszólagos gyengülése, ami nem feltétlen a szervezők hibája, a Les Touffes Krétiennes elmaradása például abszolút nem rajtuk múlott. Az ismeretlenből előlépő zenészek közül érdemes kiemelni a Wombo Orchestrát, amely üde színfoltot jelentett gerillakoncertjeivel. a buszon, a téren és más helyeken. A zenei felhozatalból hiányzott az újonnan megismert zenekarok által kiváltott sokk, az aha-élmény, ami tavaly többször meteorrajként csapott le Nagyharsányra (Budzillus, Light in Babylon). A színházi kínálat viszont szubjektíven bőségesebbnek tűnt 2012-ben, az East Balkán nagyon tetszett. A zene terén pedig megvigasztalt minket, hogy a Quimby ismét remek volt, Rutkai Bori szintén, a PASO mentőakciója minden igényt kielégített, és különben is: ez az atmoszféra minden más fesztivállal összehasonlíthatatlan. Jövőre sem hagyjuk ki.

http://www.observer.hu/news/7645

Villamoson roboghat az olimpiai szurkolói klub

Mozgó olimpiai szurkolói klub indul útjára péntektől Budapest villamosvonalain. A klubot nem máshol, mint egy hannoveri villamoson rendezték be a szervezők, így született meg a Magyar Olimpiai Csapat Szurkolói Villamosa, mely a 2012-es számot kapta.

Pénteken kezdődik a világ legnézettebb sporteseménye, a nyári olimpiai játékok, melyet négyévente több milliárd néző követ figyelemmel a helyszínen és a képernyők előtt. Ehhez kapcsolódóan egy sportmarketinges cégnek az az innovatív ötlete támadt, hogy egy budapesti villamoson valósít meg szurkolói klubot. Veréb Evelin, a Teamforce projektigazgatója szerint céljuk az, hogy közelebb hozzák az emberekhez a sport közösségi élményét. Szerintünk reklámfogás, ám kétségkívül igen eredeti.

A mai bemutatót természetesen hosszas szervezés előzte meg, főszponzora a MOB arany fokozatú Támogatója, az UNIQA biztosítótársaság lett, de az ötletet a Magyar Olimpiai Bizottság is rögtön magáénak érezte, így szíves örömest a kezdeményezés mellé álltak – mondta el Nébald György olimpiai bajnok, a bizottság tagja, a MOBK elnöke. A projekt szakmai vezetője egyébként, a szintén olimpiai bajnok Fábián László, aki szerint az is elképzelhető, hogy az utasok le sem szállnak majd, amíg véget nem ér egy-egy fontosabb sportesemény.

A koncepció megvalósítása úgy történt, hogy egy jó állapotú hannoveri villamosba hangtechnikát, két nagyképernyős lapostévét szereltek, és különböző olimpiai témájú díszítésekkel látták el. Az egész szerelvényt kívülről is befóliázták, a magyarok sikersportágai díszítik a kocsikat. A villamosokon a köztévé olimpiai közvetítése megy majd, de lesz helyszíni moderátor is.

Mint Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója a csütörtöki bemutatón elmondta, az olimpiai villamos július 27-én reggeltől menetrendszerűen közlekedik majd az 1-es, a 3-as, valamint a 61-es vonalakon. Vitézy szerint az ötlet két irányból is remek, ezért döntöttek annak felkarolása mellett. Egyrészt a munkába vagy onnan hazafelé siető sportrajongók utazásukat az olimpiai villamoshoz igazíthatják, másrészt a sport iránt kevésbé érdeklődők figyelmét is felhívhatják az olimpiai játékokra. Vitézy Dávid elárulta: a mobil szurkolói klub a BKK-nak és BKV-nak semmibe sem kerül, azt a szponzorok finanszírozták.

Eredeti megjelenés: http://www.observer.hu/news/7474

Londonban játszunk, Londonig látszunk, hajrá magyarok!

A hétvégén kezdődő ötkarikás nyári játékokon résztvevő magyar sportolók tiszteletére rendezett flashmobot a Vidámpark szerdán. A résztvevők a játékok karikáinak megfelelő színű ruhában élőláncot alkottak, és hangos felkiáltással üdvözölték a magyar csapatot. 

Az 56-osok terén megrendezett, szerda délelőtti eseményen több százan vettek részt. Fehér Mariann, a Vidámpark szóvivője lapunknak elmondta: ők részben saját munkatársaik, részben "civilek", akik a legnagyobb közösségi portálon értesültek az eseményről. Az érdeklődők a flashmobon való részvételükért az alkalomra készült pólót, sapkát és egy egész napos belépőt kaptak ajándékba - közölte a szóvivő.

A Vidámpark egyébként a nyári játékok után - a tervek szerint –- egy napra az egész magyar csapatot vendégül látja majd, hogy ezzel segítse pihenésüket.



Megjelent: observer.hu

További információk, légifelvételek: facebook.com/budapestividampark

Vitézy: egy éven belül elindulhat a FUTÁR

2013 nyarán elindulhat Budapesten a Forgalomirányítási és Utastájékoztatási Rendszer, mely minden idők legnagyobb tömegközlekedési informatikai beruházása révén forradalmi változásokat hoz majd a fővárosiak életébe – jelentette be szerdán tartott sajtótájékoztatóján Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója.

A fejlesztés, mely 2300 járművet érint, értéke pedig mintegy 6,5 milliárd forint, négy fő elemből áll, ezek: a modernizált forgalomirányítás, a dinamikus utastájékoztatás, a forgalom tervezése és az előnyben részesítés. A projektre BKK és a BKV 4 milliárd forint uniós forrást nyert az Új Széchenyi Terv keretében.

A valós idejű, műholdas helymeghatározás segítségével a BKK diszpécserei minden buszról, villamosról és troliról pontosan tudni fogják, hol jár és tartja-e a menetrendet, így hatékonyabbá válik a forgalom irányítása. Jelenleg a diszpécserek úgy irányítják a járatokat, hogy rádión megkérdezik a járművezetőt aktuális helyzetéről.

Az utas szempontjából a legnagyobb fejlődést az jelenti majd, hogy a megállókban és a járműveken elhelyezett kijelzőkön, okostelefonon, interneten keresztül valós információt kaphat arról, melyik jármű mikor ér az adott megállóba. Mindez nem statikus menetrendi adatokat jelent, hanem forgalmi tényeket, tehát a bekövetkezett változásokat is azonnal nyomon lehet követni. Így tehát az utazóközönség hatékonyabban tervezheti majd útvonalait, időt és energiát takaríthat meg.

A menetrendi tervezés forradalmi átalakuláson megy keresztül azzal, hogy a központ azonnal adatokat kap majd a bevezetett menetrend hatékonyságáról, így akár pár nap tapasztalatai nyomán lehet majd azon változtatni. Az előnyben részesítés azt jelenti, hogy 30 újabb jelzőlámpás kereszteződésben lesznek priorizáltak a közösségi közlekedés járművei.

Vitézy Dávid szavai szerint rendkívül fontos, hogy a diszpécsereket felkészítsék, annyi adat ömlik majd rájuk egy műszakban, amennyi információt jelenleg egy év alatt kapnak. A vezérigazgató tisztában van vele, hogy a legmodernebb informatikai rendszer sem ér semmit, ha azt a személyzet nem tudja kezelni, ezért a BKK a képzésre kiemelt figyelmet fordít.

Megjelent: observer.hu

Végre miénk az új metró, az Alstom Metropolis

Nagy nap virradt ma Budapestre, a francia Alstom, a kettes és a négyes metróvonal kocsijait gyártó óriáscég első embere személyesen adta át nekünk az elkészült új szerelvényt, mely szeptembertől közlekedik, a régi szovjet kocsik helyett, a piros vonalon.

Patrick Kron, az Alstom Csoport elnök-vezérigazgatója ma személyesen adta át a Metropolis szerelvények kulcsait Budapest főpolgármesterének. Mint a sajtótájékoztatón elmondta, szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt járt itt, amikor rendezték a vitás kérdéseket, módosították a szerződést, és most újra Budapesten van, hogy átnyújtsa a kész és minden engedéllyel rendelkező szerelvényt. Kron hangsúlyozta, a tesztjármű mintegy 35 ezer kilométernyi „próbakört” futott hibamentesen, mielőtt végleges típusengedélyt kapott volna.

Tarlós István, Budapest főpolgármestere elmondta: számára is nagy örömet jelent a mai nap, hiszen volt idő, amikor kevéssé lehetett bízni a megvalósulásában. A város első embere ismét kijelentette, egy évvel ezelőtt a „sírból” hozták vissza a járműbeszerzésről szóló szerződést, melyet az előző városvezetés hagyatékaként kaptak. Tarlós reményét fejezte ki, hogy a kettes metró új szerelvényei tekintetében nem kell már foglalkozni az elmúlt évek nehézségeivel, hanem a jövőben a kocsik sokkal több örömet okoznak majd a budapestieknek, mint bosszúságot.

A Metropolist egyébként igen elegáns kialakítás jellemzi, nem hivalkodó, külseje és belső terei is letisztult formákkal és visszafogott színekkel operálnak. Dizájnja időtlenséget sugároz, tudósítónk némi Combino-érzést vélt felfedezni. Fontos elmondani, hogy bár kisebbnek látszik, minden dimenzióban nagyobb, mint a szovjet szerelvények, befogadóképessége 1023 fő, szemben a régi metró 945 főt képes szállítani, az ajtók is szélesebbek.

Az új 2-es metró akadálymentes, légkondis, elejétől végéig átjárható, 98 százalékban újrahasznosítható anyagokból készült, és az említett villamoshoz hasonlóan a többletáramot visszatáplálja a rendszerbe. A járművel Franciaországban tervezték, a gyártás pedig Lengyelországban és Magyarországon történt, külleméről a BKV annak idején közönségszavazást tartott.

Az Alstom egyébként eddig mintegy 4000 hasonló szerelvényt adott el világszerte, fővárosunkba 22 darab érkezik, az utazóközönség szeptembertől veheti használatba.

A sajtótájékoztatón egyébként a legmagasabb szinten képviseltette magát a BKV, többek között Bolla Tibor vezérigazgató és Székelyné Pásztor Erzsébet társasági kapcsolatok igazgató személyében, a BKK Vitézy Dávid vezérigazgató, a Magyar Kormány Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter személyében, jelen volt Roland Galharague, Franciaország budapesti nagykövete, és György István főpolgármester-helyettes is.

Megjelent saját fotóimmal itt: observer.hu

A partot elhagyni - EFOTT 4. nap

A velencei EFOTT zárónapján szubjektíven biztosan nézőrekordot döntött a fesztivál, ehhez azonban egy melegrekord párosult. Firkin, Vad Fruttik, Quimby és más finomságok feledtették velünk a forróságot.

A pestiesen szólva gatyarohasztó hőségben napközben gyakorlatilag mindenki strandolni akart, ez persze rendkívüli zsúfoltságot eredményezett a vízben és a csúszda környékén. Tudósítóink gyakorlott fesztiválozók, azért láttak már ennél rosszabbat is, a tó mindenesetre 30 fokos volt, némi zöldség hozzáadásával spontán levest is készíthettünk volna.

A hőség estére sem csökkent, óriási elhatározás kellett a közvetlen vízpart elhagyásához, hogy megnézhessük a fél kilenckor kezdődő Vad Fruttikat. De hát a közönségben csak megérett ez is, csakhogy így a sörcsapoknál alakultak ki kígyózó sorok.

A programfüzet szerint hajnali fél egykor játszó Firkin fél tízkor lépett föl, ezt sajnos elírták a szervezők, meg is látszott a nézőszámon. Lapunk most először találkozott a magát "crazy irish band" szlogennel azonosító zenekarral, és meg kellett állapítanunk, minden szava igaz. Valóban őrült, és valóban ír - annak ellenére, hogy magyar. Teljesen bolondok, és olyan zenét játszanak, amit csak az nem élvez, aki nem akar. Mindenesetre ekkora tombolás ritkán tapasztalható, őszintén zseniálisak voltak.

Az est főattrakciójaként fellépő Quimby régi ismerős minden fesztiváljáró számára. A fiúk annyira profik, hogy az lenne meglepő, ha valamelyik koncertjük nem lenne tökéletes, ám mégis egyediséget hordozó. Kiss Tibi most például hajlandó volt elénekelni a Most múlik pontosan című dalát, melyet az utóbbi időben hanyagolt. A közönség hálásan fogadta az elnyújtott gyönyört...

Megjelent: observer.hu (fotókkal)

Péterfy Bori még mindig fiatal, DubFX még mindig cuki - EFOTT 3. nap

Péterfy Bori cseppet sem kismamás, viszont annál menőbb koncertet adott, DubFx és Flower Fairy igazi hippi különítmény benyomását keltette a velencei EFOTT harmadik napján. A vihar csak ijesztgetett, az eső csak bemutatót tartott.

Bori és a Love Band igazi elementáris erővel rendelkező banda, erről tegnap ismét meggyőződhettünk. A nem is olyan régen kismama Péterfy Borit a hímközönség nyálcsorgatva, a női pedig irigykedve figyelte, ahogy másfél órán keresztül a legközvetlenebb és legrockandrollosabb stílusban varázsolta el a nagyérdeműt. Hogy a pólóján lévő felirat mit jelentett, azt két tudósítónknak nem sikerült kideríteni, mindenesetre a feeling, az nagyon rendben volt.
 

Dub FX és Flower Fairy az utcazene és a beatbox császárai, akiket a fáradhatatlanul próbálkozó időjárás sem volt képes megfutamítani. A fellépés profi volt, az összes ismert "szájas" számot eljátszották, majd egy idő után átálltak a drum and bass dicsőítésére, ami ugyanolyan jól állt nekik. A Virágtündér valószínűleg duracellnyuszi, bár egyszer láttuk, amint vizett vett magához. Azt egyébként adott az ég is, kétszer is eleredt az eső a koncert közben, a közönség azonban kitartott. Nem bánták meg.
 

A 30Y minden fellépésén bebizonyítja, hogy ebben a műfajban van még erő és fantázia. Beck Zoli kissé berekedve is jól szólt, és rendkívül szimpatikus volt, ahogy a zenekar együtt élt a színpadon. Sajnos a PUF már olyan későn került sorra, hogy rájuk nem jutott energia, de ők sem voltak rosszak.
 

Szerencsére ez a nap is jól zárult, mindenki megázott kicsit, de nagy károk nem estek... 

Megjelent: observer.hu (fotóimmal)