Ismét hazánk nyerte a nemzetek versenyét

Augusztus 22-én hétfőn a Benczúr Hotelben értékelték a vasárnap véget ért szegedi kajak-kenu világbajnokságot, ahol hazánk ismételten remek eredményt ért el - szervezőként és résztvevőként egyaránt. 

Baráth Etele, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke a sajtótájékoztatón elmondta: az idei szegedi világbajnokságon 88 nemzet mintegy 1000 sportolója vett részt, az eseményről több mint 400 újságíró tudósított, 48 ezren pedig a helyszínen szurkolhattak kedvencüknek. A Magyar Televízió és az EuroSport egyaránt közvetítette a sportrendezvényt. A lebonyolítást tekintve szintén sikeres volt a világbajnokság, nagyobb szervezési problémák nem jelentkeztek.

A magyar versenyzők minden számban ott voltak, a legtöbb döntőbe (25) ők jutottak be. 10 hazai érem született, ebből 6 arany, 1 ezüst és 3 bronz. Az éremtáblázaton csak Németország végzett előttünk, ők két ezüstöt szereztek. A pontvesenyben hazánk lett a legeredményesebb nemzet.

Storcz Botond, a magyar csapat szövetségi kapitánya kiemelte: meg kell becsülnünk az elért eredményeket, hiszen a sportág rendkívül gyorsan fejlődik, egyre több nemzet fiai és lányai űzik, a verseny egyre kiegyenlítettebb. A mostani Maty-éri verseny azért is kiemelt fontosságú, mert a jövőre rendezendő olimpiai kvóták megszerzéséről is szólt. Storcz kiemelte: az elérhető 18 kvótából csapatunk 14-et szerzett meg, ami nagyjából megfelel az előzetes várakozásoknak. Parasportolóink is remekeltek a szegedi világversenyen, esetükben 1 arany és 1 bronzérmet termett a lázas felkészülés, ami a magyar parakenu történetében egyedülálló.

A városligeti tavon a Red Bull jóvoltából idén megrendezik a Vízisprintet

Ennek lényege, hogy a kajak-kenu sport sztárjai egyesben és vegyespárosban (!) mérik össze erejüket egy száz méter hosszú egyenes pályán. Kucsera Gábor világbajnok elmondta: ilyen rövid távra nem szoktak edzeni, ezért mindenkinek újdonság lesz ez a típusú verseny, kíváncsian várja a megmérettetést. A Red Bull Vízisprint azért is érdekes lesz, mert itt a nézőket nem választják el kordonok a versenyzőktől, így sokkal közelebbről láthatják majd kedvenc sportolóikat. A verseny egyébként pénzdíjas, minden futamban két hajó megy majd, egyenes kieséses rendszerben. Edward McKeever világbajnok úgy nyilatkozott: nagyon várja a versenyt, hiszen hazájában, Angliában, a kajak-kenu koránt sem örvend olyan népszerűségnek, mint Magyarországon, és mert sosem versenyzett még belvárosi helyszínen. Nos, mi is kíváncsian vájuk az augusztus 27-én rendezendő tornát.

Szöveg: Rosztov

Képek: Dóka Attila

Budapest, 2011. augusztus 22.

Megjelenés: www.observer.hu

Vasárnap jöttek a tankok a Sziget Fesztiválra

A Tankcsapda zárta a Sziget Rock-Metal Nagyszínpadát, a több mint másfél órás koncerten Lukács megmutatta, hogy a neve még mindig rock. 

Vasárnap este fél kilenckor megtelt a színpad előtti tér, kis késés után Lukácsék a húrok közé csaptak, lángnyelvek emelkedtek a magasba, és felzendült a Fiúk ölébe a lányok. A kultikus debreceni rockbanda immár 22 éve játszik, népszerűségük pedig a mai napig töretlen. Ezen a fellépésen különben szerencséjük is volt, hiszen a pódiumot a Sonata Arcticától vehették át, akik szintén remek formát hoztak.

Játszottak nagyon régi számokat is, a legnagyobb tombolás biztosan a Legjobb méreg alatt volt, de a sokak által szidott Mennyország tourist-ot is szerette az összegyűlt nagyérdemű. Azért a nagy slágerek közé ügyesen becsempészték az új lemez néhány szerzeményét is, ezeket érezhetően kevésbé értékelte a publikum. Elhangzott a Be vagyok rúgva és az Acapulco, hiányzott viszont - nagy sajnálatunkra -a Mindig péntek és a Törülköző teniszütőkkel.

Nagy tömeg különben nem volt, de ez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy megfelelő szélességű nézőteret sikerült kialakítani. A koncertre külföldiek is kíváncsiak voltak, két holland srác meg is kérdezte tőlünk, hogy ugye a Tankcsapda játszik...

A Tankcsapda játszott. Lukács Lacin meglátszik már a kor, egyre ráncosodik. Dehát a rock and rollból nem lehet kiöregedni, és amíg olyan a hangja, és úgy bírja az éneklést, ahogy azt tegnap megmutatta, egy szavunk sem lehet. Csak azt kívánhatjuk, hogy még sokáig kiabálja a mikrofonba, hogy "rock a nevem".

Rosztov

Megjelent, sok jó képpel: www.observer.hu

Velőrózsák virágzása - Sziget szombaton

Szombaton a magyar előadóknak szenteltük az egész estét.

Velőrózsák, Hiperkarma, Akkezdet phiai, Heaven Street Seven, Nemjuci volt az étlapon. Finomnak hangzik? Az volt.

A szombati napon remek formát hoztak a hazai fellépők. Kispál András új zenekarát, a Velőrózsákat most hallottuk először. Úgy néz ki, a gitáros felszabadult attól, hogy szakított Lovasival, egy teljesen más embert ismerhettünk meg ezen a koncerten. Igazi rocksztár volt, magyarázott a mikrofonba, levette a pólóját, és láthatólag nagyon élvezte a koncertet. Az elején egyénként mindössze húszfős volt a közönség, de a fellépés végére megtelt az Open-Civil-Spektrum színpad-sátor. Nagyon teszett! 

A Hiperkarma utolsó koncertjét láthattuk - egy rajongójuk szerint. Bérczesi Róbert frontember szakítása miatti depressziója akár az elvonóra is visszajuttathatja az egyébként zseniális zenészt. A számokkal nem volt probléma, az MR2-Petőfi színpadot kivételesen jól hangosították, de valahol a fejünk felett végig ott lebegett az aggodalom, hogy mi lesz Robival (egyébként ezt Frenken is látni véltük).

Másodszor próbáltuk az azonosulást Akkezdet phiaival (először a Volton), és most egészen sikerült is. A probléma a hangosítással volt, a Meduza elektronikus zenei helyszínen már nem először. Visszhangzott, és hol a zenét, hol a szöveget nem lehetett hallani, érteni aztán főleg. Kár, mert amikor az Alcoholist feliratú pólóban fellépő frontember zenei alap nélkül szövegelt, egy kisebb józsefattilát ismerhettünk meg, és mellékesen így még érteni is lehetett.

A HS7 szintén a Petőfi Rádió színpadán lépett föl. A tőlük megszokott magas színvonalat hozták. A Nemjuci az Open-Civil-Spektrum színpad vendége volt, és Juciék meglepően nagy tömeg előtt játszhattak, egy tűt sem lehetett leejteni.

Összességében kellemes csalódással töltött el a szombati fesztiválnap, a tömeg nem volt elviselhetetlen, a koncertek is tetszettek, bár a hangmérnökök magukra találhatnának végre.

Vasárnap utolsó napjához érkezik Közép-Európa legnagyobb fesztiválja, reméljük méltóképpen búcsúzik.

Eredeti megjelenés: www.observer.hu

Pénteken a Prodigy szedte szét a Szigetet

"Ez már azért nem a diáksziget..."

A Prodigy nemhiába minden idők egyik legsikeresebb zenekara, hiába fáradt már meg Keith Flint a rocksztárkodásban, az angol bandában még mindig elemi erő van.

Pénteken az eddigi legnagyobb tömeggel és hihetetlen szállópor-mennyiséggel találkozhattunk a 19. Sziget Fesztiválon. A hatalmas embertömeg természetesen indokolt volt: tegnap két kultikus banda, a Deftones és a The Prodigy borzolta a kedélyeket. A Prodigy még mindig fantasztikus, bár Keith annyira meg van fáradva, hogy ha egy számot énekel, utána kettőt pihennie kell. A banda viszont jól szól, szinte már hazajárnak a Szigetre, szeretnek itt játszani, és ez meg is látszik.

Deftones-ékat a rock-metal tematikus színpadra száműzték a szervezők, bár mindenképpen megérdemelték volna a main stage-en való szereplést. Nagyon jó koncertet adtak, minden fontosabb szám elhangzott, a "Shove it" alatt megőrült a közönség.

Három koncerten sikerült egyébként részt vennünk. Szerencsétlen 30Y egy időben lépett fel a The Prodigy-vel, ennek eredményeképpen igazi kolis klubkoncertet adtak, körülbelül 300 embernek, ami egyébként nagyon ült, a megjelentek élvezték. A közönség köreiben elhangzott "Ki a vihar az a prodidzsi?" kérdés az est poénja volt. Igazi magyar valóságot láthattunk kicsiben.

Ismét megbizonyosodtam, hogy a Sziget hatalmasra nőtt. A mérettel fordított arányban változott meg a rock és más gitárzenék aránya. Tegnap az egész fesztiválterületet bejártuk, és leginkább elektronikus zenék zaja lengte be a porral telített levegőt. Igaz, idén csináltak egy "rock diszkót" (Rock-Metal Ketrec), ahol a ZP, a Wigwam és a Ráday Kupola dj-i nyomják reggelig. Ezt még nem sikerült lemeózni, de ma semmiképpen nem hagyjuk ki.

A "meduza" elnevezésű elektronikus helyszín számomra csalódás volt, mert drum and bass-nek a nyomát sem hallhattuk, viszont rossz minőségű lakossági house volt dögivel. Az A38-Wan2 színpadon DJ Cadik Travel Agency viszont jó zenét játszott, bár táncolni egyetlen ember sem tudott rá.

Megjelent: www.observer.hu

Véres céklák támadása szerdán a Szigeten - tudósítás

Tegnap este a hideg ellenére rengetegen voltak a Szigeten. A Bloody Beetroots hihetetlen volt, a Quimby a szezon utolsó koncertjét adta Közép-Európa legnagyobb zenei fesztiváljának első napján.

Bloody Beetroots, azaz véres céklák a neve annak a zenekarnak, melyet tegnapi koncertjükön sikerült megismernem (20:10 A38-WAN2). Azt olvastam róluk, hogy műfajuk "elektropunk" - hogy ez mit jelent, arra a fellépés előtt nem sikerült rájönnöm, a YouTube-on hallgatva egy keményebb technonak tűnt a zene. A koncerten aztán megvilágosodtam. Az őrült (pókember vagy SM?) álarcos olaszok húzós elektronikus zenét játszanak, a közönség csápolva tombol. Néhány szám elteltével az eddig a szintetizátornál álló énekes nyakába akaszt egy elektromos gitárt, és elkezdenek punkot játszani. De a szó szoros értelében punkot. Elképesztő, és még nincs vége, az események felgyorsulnak, újabb szereplők érkeznek a pódiumra, a zene pedig lassan követhetetlenné válik, teljes mértékben összevegyül benne a gitárzene, a techno, az elektro, a dubstepből ismert síron túli hangok. Az énekes itt-ott még metálból kölcsönzött hörgésekkel is operál, a küzdőtéren a hangulat robbanásig fokozódik. Igazi szürreális élményben volt részem. A rendkívül nagyszámú közönség imádta őket, többek szerint kicsit rövid volt, de egy jó koncert szinte sosem lehet elég hosszú. És ez jó volt. Nagyonis jó.

A céklák után kissé zúgó fejjel érkeztem meg a káosz amígókhoz (21:30 MR2), akik sosem okoznak csalódást. Idén nyáron most láttam harmadszor a Quimbyt, és sosem tudom megunni. Kiss Tibi valahogy mindig más, mindig kedves és sose megy el a hangja (akkor sem, ha megfázik), Líviusz mindig annyira felpörög, mintha nem 20 éve lenne a pályán, Szilárd arcáról pedig sosem lehet letörölni a mosolyt. Egymás után jöttek a jobbnál-jobb dalok, és mindenki együtt énekelt a zenekarral. Tibiékre ismét nagyon sokan voltak kíváncsiak, ennek biztosan az is az oka, hogy a Sziget Fesztivál után a banda nyaralni megy, a szezonban többet már nem játszanak.

Az MR2 színpad egyébiránt a legjobb helyszínek egyike. Egyrészt azért, mert közel van a bejárathoz, másrészt mert úgy van elhelyezve, hogy az ember nem érzi személytelenül nagynak a teret, ehhez képest viszont rengetegen elférnek előtte. Pirospont a szervezőknek ezért a kialakításért!

Az első napon fellépett még többek között az Interpol, a Motörhead, a Within Temptation, a Hurts és a Pulp is.

Rosztov
Megjelent: www.observer.hu

Bejártuk a Szigetet a nulladik napon

Bár Prince-ről hivatalosan nem volt szabad fotót készíteni, az Observer tudósítója körülnézett Európa egyik legsikeresebb fesztiváljának nulladik napján.

Amit az elején le kell szögezni: ha valaki évek óta nem járt kint a fesztiválon, és most visszatér, nagyon meg fog lepődni. A Sziget megváltozott. Fokozatos volt a transzformáció, több év eredményeként nyerte el mai arculatát, de a tényt kár lenne tagadni.

A szervezés messzemenőkig felülmúlja a pár évvel ezelőttit, ez a higiéniai szolgáltatásokon, és a feszt hatalmas méretén is látszik. Nagy lett a Sziget. Nagyon nagy. És rengeteg a külföldi. A nulladik napon kint jártunkkor gyakorlatilag nem hallottunk magyar szót, ez természetesen abból is következik, hogy aki messziről jött, az biztosan hamarabb kiköltözik, hogy jó sátorhelye legyen. Találkoztunk lengyelekkel, németekkel, osztrákokkal, igen sok hollanddal, de olasz és spanyol beszéd is hallatszott.

A színpadok tekintetében el kell mondani, hogy most sincs magyar fellépő a nagyszínpadon, van viszont kimondottan magyar pódium (MR2), világzenei nagyszínpad, rock-metál, roma sátor, party aréna, és még sorolhatnám.

Külön kiemelném az általánosan is magas színvonalon megépített helyszínek közül, a kis fröccsöző ligetet, ami sárga lámpáival nagyon jó atmoszférával rendelkezik. Ízlésesen megcsinálták, körben pultok, középen füves placc, padok és asztalok. Koncertek után, éjszakai borozások remek helyszíne lehet. Kuckós, mégsem kelt zsúfolt érzetet, bár kérdés, hogy a szombati nézőcsúcskor mi lesz az ábra.

Menő még a nyári korcsolyapálya, ahol a nem szomjas külföldi fiatalok jelmezbe öltözve floorballoztak ottjártunkkor. A koncerthelyek közül nálam az MR2 elhelyezése viszi a prímet. Enni nagyon sok helyen lehet, mindenféle népek konyhája megtalálható, érdemes megnézni és megkóstolni a kínai és az indiai büfé finomságait. Érdekesség, hogy idén először a McDonald's is kiköltözött, előtte kedden is sorok álltak.

Ami biztos: a Sziget nem olcsó. A korsó sör 530 forint, a felesek 900 körül vannak, a borok 250-nél kezdődnek decinként. Az ételárak 1600 forinttól föl a csillagos égig terjednek, a legolcsóbb a kínai, a grillhúsokat, csülköket pedig igen borsosan mérik. Fizetni ugyanúgy kell itt is, mint az idei Volton és Balaton Soundon, vagyis csak fesztiválkártyával lehetséges.

Jó szórakozást mindenkinek!

Szöveg és képek: Rosztov
Megjelent: www.observer.hu

Vasárnap méltóképpen búcsúzott a fesztivál - Ördögkatlan tudósítás 5. nap

Ördögkatlan Fesztivál, tudósítás 5. nap - Fájdalom, de elérkeztünk a IV. Ördögkatlan Fesztivál végéhez, melynek utolsó napjára ugyanaz a magas színvonal és önfeledt "bódottá" volt a jellemző, akárcsak a korábbi négyre.

Vasárnap délelőtt a szokottnál is durvább sorok kígyóztak a nagyharsányi sorszámokért. Ha a színházi felhozatalt nézzük, ez cseppet sem meglepő. Mrozek: Mulatság és Csehov: Három nővér című darabjait lehetett volna megnézni. Azért volna, mert csak az igazán elvetemültek álltak be abba a sorba. Ismerőseink és mi sem voltunk hajlandóak fél nyolctól tízig elviselni a sorállást, így inkább ezt meg nem követelő programokat választottunk. Megint sikerült belenyúlnunk a tutiba, sőt szerintünk a legerősebb nap ez volt.

Délelőtt pihentünk, sétáltunk, aztán ebéd után benéztünk a Narancsligetbe, ahol a Bárka Színház csapata remek kis gyerekelőadást hozott létre a kicsikkel közösen. Ennek 17 órakor volt a bemutatója, a porontyok láthatólag nagyon élvezték, bár ez az eddigi Meseladikok tükrében egyáltalán nem volt meglepetés.

A gyerekszínház után Lovasi András és a Véletlen zenekar koncertje következett, ez a projekt Lackfi János verseit zenésíti meg. A zene rockos, blúzos, jazzes, lovasis. Egy idő után feljött a színpadra maga Lackfi, aki régi és új szerzeményeit olvasta föl a nagyérdeműnek, ezenkívül viccelődött és jópofáskodott. A közönség értékelte, mi is. Érdekesség, hogy a Véletlen előadta a Bandi a Hegyről című régi Lovi-szólólemez Napos barackos című dalát, ami nagy sikert aratott. Én személy szerint még soha nem hallottam ezt a számot élőben, de a szólólemezt annak idején rongyosra hallgattam (szó szerint, mivel kazettán volt meg), sőt a Katlanba tartva is (többek között) az szólt a kocsiban. Egy szó, mint száz: bejött a Véletlen.

Ezután átbuszoztunk a Szoborparkba, amiről túlzás nélkül kijelenthető, hogy nagyon menő helyszín (korábban már írtuk). Ráadásul nem más várt itt ránk, mint a brit The Tiger Lillies! Szavakkal nehezen leírható ez a zene. Mindenkinek ajánlom, hogy hallgasson bele, de sokaknak nem fog bejönni. A műsorfüzet szerint "ördögien angyali kasztrált bűnöző anarchista brechti blues"... Igen, hát valami olyasmi. Elképesztően beteg szövegek, rettentő egyedi hangszerelés, sajátos színpadi fellépés. Koncert, színház, performansz? Mindegyik egyben. A helyszínnel párosulva zseniális műsor volt. Ezt látni, hallani, érezni kellett!

A szürreális élményből fölocsúdva még nem volt vége az estének. A fesztiválbusz visszavitt minket a nagyharsányi központi helyszínre, ahol a Kiscsillag zárókoncertje következett. Lovasi András a díszvendég-szerephez méltón búcsúztatta el az Ördögkatlant. Az átlagosnál messze magasabb színvonalú csillag-koncert volt ez. Lecsó megőrült a színpadon, Rátgéber László elképesztő átéléssel és vehemenciával üvöltötte, hogy "denszing in dö nájtkláb". Még azt is nagyon jól viselte, hogy Bandi (akin egyébként a műsor közepén szétrepedt a nadrág) viccet csinált belőle. Elhangzott az összes fontosabb szám, a régiek néhol kicsit turbósítva, volt hülyéskedés, a felkelő napra várakozás és óriási közönségsiker.

És hogy miben rejlik az Ördögkatlan legfőbb varázsa, a remek atmoszférájú helyszínek, és a szabadság átható érzése mellett? A koncert végén olyan dolog történt, amilyennel még nem találkoztam: a két főszervező, Kiss Mónika és Bérczes László, személyesen köszönte meg a részvételt a fesztiválozóknak. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.

Köszönjük!

IV. Ördögkatlan Fesztivál, Kisharsány - Nagyharsány - Palkonya, 2011. augusztus 7.

Szöveg és képek: Rosztov
Segítség mindenben: Surány Judit

Megjelent: www.observer.hu

Szombati élményeink - Ördögkatlan Fesztivál, tudósítás 4. nap

Szombaton viszonylag korán harcképes állapotban voltunk. Mivel délelőtt főleg gyerekprogramokat kínálnak a nagyharsányi helyszínek, és még nem láttunk mindent a fesztiválból, felkerekedtünk és elindultunk a Szoborparkba.

Ez tulajdonképpen egy művésztelep szobrászok részére, ahol nagy szabadtéri kiállítótér is van, lehetővé téve így monumentális kőszobrok létrehozását és bemutatását. A park mellett található a Gyimóthy Villa, ahol elviekben az utóbbi tíz év alkotásait nézhettük volna meg, ám ez sajnos nem sikerült, kiállítás nem volt. A Szoborpark azért nyújtott kárpótlást, a kilátás gyönyörű, az Amfiteátrumban felállított játszóhely pedig különleges színházi élményt nyújt azon szerencséseknek, akik sorszámhoz jutottak. Alkalmunk volt ezen kívül találkozni néhány siklóernyőssel, akik innen indultak a hegytetőre repülni.

Visszatúráztunk nagyharsányi állomáshelyünkre, ahol táplálék után néztünk. Találtunk egy pizzériát, ami egy Arlica nevű panzió aljában leledzik. Az egész hely meglepő volt, úgy nézett ki, mint amit nem fedeztek fel maguknak a fesztiválozók, pedig elvben (a sátorhelyeken kívül) már a kezdés előtt egy héttel nem volt szabad szállás a településen. A kaja egyébként rendben volt, 1200 forintért kaptunk egy rendes pizzát, amivel jól laktunk. Az Ördögkatlanon láthatóan nem úgy alakulnak az árak, mint egy megszokott fesztiválon. Úgy tűnik, a vendéglátók nem kötelesek azonos áron adni például a sört. Ittam itt már barna Szalont 350-ért, 400-ért, és 480-ért is, különböző helyeken, de akár egy településen belül.

Délután pihentünk egy kicsit, aztán jöttek a szombatra kiszemelt koncertjeink: Light In Babylon és BudZillus. Választásunk nagyszerűnek bizonyult, egyikben sem kellett csalódnunk

A Light In Babylon világzene a szó legszorosabb értelmében, az énekes-ütős lány izraeli, a gitáros francia, a santuros (a cimbalomhoz hasonló hangszer) pedig török. A szövegek főleg ivritül, egy-két helyen angolul vannak, a tagok egymás közt is több nyelven beszélnek. A csapat utcazenészekből áll, akik egy bulgáriai fesztiválon ismerték meg egymást, mostani fő állomáshelyük Isztambul, de Michal az énekesnő elmondása szerint 3 éve folyamatosan úton vannak. A szövegeket sajnos többnyire nem értettük, de a számok között rövid ismertetőt hallhattunk azok mondanivalójáról. A témák a vándorlás, a szabadság és a művészet köré csoportosulnak, de volt love-song is - a koncert után úgy érezhettük, a hippiség és a multikulturalizmus él és örökké virágozni fog...

A BudZillus egy berlini zenekar, swing-punknak szokás őket meghatározni. Ami biztos: ebben a bandában egyetlen épeszű ember sem játszik. Fantasztikus, agyeldobós bulit csináltak, a folyamatosan bővülő számú közönség magából kikelve, önfeledten ugrált, tombolt, kiabált. A csúcsponton őrült vonatozás kezdődött a küzdőtéren, ilyet rutinos koncertlátogatóként is ritkán láttam ezelőtt. A hangulatot csak fokozta, hogy az énekes-gitáros, aki magyarul kicsit beszélt, anyanyelvén hergelte a tömeget, többek között azzal is, mennyire szereti a később fellépő Besh-o-Dromot.

Holnap este sajnos már haza kell menni, de a Kiscsillagot azért nem hagyjuk ki!

Szöveg, képek: Rosztov

Mindenféle segítség: Surány Judit

IV. Ördögkatlan Fesztivál - Nagyharsány, 2011. augusztus 6.

Megjelent: www.observer.hu

Pénteken ördögünk volt - Ördögkatlan Fesztivál, tudósítás 3. nap

Pénteken végre ördögünk volt, nagyszerű nyári időjárást kaptunk az égiektől, színházban is voltunk, boroztunk is, este pedig meghallgattuk az Európa Kiadót. 

Aki nem tudná, az Ördögkatlan Fesztivál térben igen nagy kiterjedésű, három településen - Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya - zajlik, egymástól kilométerekre fekvő helyszíneken. A közlekedést a szervezők a falvak között ingázó fesztiválbuszokkal oldották meg, ezeket katlanlátogatóként ingyenesen használhatjuk.

A rendezvény nemcsak zenei, hanem összművészeti jellegű, ez elsősorban azt jelenti, hogy a koncertek mellett színházi előadások és kiállítások is megtekinthetők. Karszalagunkkal, más fesztiválokhoz hasonlóan, külön díj fizetése nélkül vehetünk részt valamennyi programon. Ez alól kivételt képeznek azok az események, ahol a közönség száma korlátozott (leginkább azért, mert szűk a hely). Ennek tipikus esete a beltéri színházi előadás, amikor fix számú szék található a teremben. Külön fizetni ezekért sem kell, hanem az előadás napján reggel az adott településen található információs sátorhoz kell járuljunk, ahol megkapjuk "sorszámunkat". Az előadásra a beengedés nem eszerinti sorrendben történik, csak arra szolgál, hogy a megengedett létszámnál több látogatót ne menjen be a terembe.

A pénteki nap reggelén, letudva a kötelező dolgainkat, nagyharsányi szállásunkról busszal átmentünk Palkonyára, ahol sikerült sorszámot szerezni A gyáva és a Novecento című előadásokra.

Közben volt még időnk végigjárni Palkonyát, ahol sikerült lencsevégre kapni a korábban már említett Cók-Mókot... 

A gyáva kétszereplős-egyfelvonásos egy kábítószerfüggő fiú harcairól, szenvedéseiről, a világhoz, az apjához való viszonyáról szól. Meglepő, nyers, közvetlen stílusával megragadja a néző figyelmét, szívébe markol, és hatvan percen keresztül szorongatja is rendesen. Az előadás főszereplője Kovács Krisztián fiatal tehetség, akiről remélem sokat fogunk még hallani, mellékszereplője pedig a nagyszerű Scherer Péter, aki egyben a darab rendezője is. Az alkotók elmondták, hogy az előadást drogos fiatalokkal és segítő szakemberekkel konzultálva készítették, hogy a hitelesség ne szenvedhessen csorbát. Nem szenvedett, remek volt. Pontos, megrázó és szenvedélyes, együtt él a nézőkkel, a színészek improvizatív elemekkel is gazdagítják.

Miután ezen túl voltunk, átbuszoztunk Villányba egy kis erősítésért. Ugyanis Palkonyán, a pincékben meglepő drágaság fogadott minket, azt pedig nem szeretjük. Villányban (ami egyébként nem helyszíne a fesztiválnak)körülbelül féláron jutottunk remek Zweigelt Roséhoz, Portugieserhez, Cabernet Franc-hoz, sőt még siklósi Irsaihoz is, ami errefelé ritkaság (nem célunk a reklámozás, de ha arra jártok, Pólyáékhoz mindenképp érdemes bekukkantani). A borok finomak, szárazak, sokan ezt a részt tartják Magyarország legértékesebb borvidékének (Bock és Gere is itt termelnek), összességében viszont drágábbak, mint Tokajban. Mindenesetre megéri több helyre betérni, kóstolni, körülnézni, és helyben csak keveset inni, mert elvitelre mindenhol olcsóbb a bor.

Fél kilenckor még egy előadás várt ránk, ezért visszatértünk Palkonyára. Ez nem volt más, mint az Alessandro Baricco kisregényéből készült Novecento (filmváltozatban is ismert), Matta Lóránt előadásában, Boris Jaksov zongorakíséretével. Ez a darab egy zongoristáról szól, aki egy tengerjáró hajón születik, nő fel, dolgozik, és soha nem száll le, évtizedekkel később ott is hal meg. Matta Lóránt gyakorlatilag csak sétál és ül a színpadon, miközben nyolcvan percen keresztül folyamatosan beszél, rövid zongorabetétekkel megszakítva (Boris Jaksov zongorajátéka különben egészen káprázatos). A monológszerű előadás csak az utolsó percekre tűnik már kissé hosszúnak, egyébként kifejezetten érdekes, mindenesetre a könyv költőiségéből és álomszerű világából - sajnos - nem sokat tart meg a Novecento eme változata.

A fesztiválbusz tízkor visszahozott minket Nagyharsányba, ahol végre lefotóztam a Quimby-koncert alatt készült Matt B-festményt, majd meghallgattuk az Európa Kiadó koncertjét. Ők persze hozták a kötelezőt. Nem voltak fantasztikusak, de az igazi rajongóknak mindenképpen sok örömet szereztek péntek este az Ördögkatlan Fesztiválon.

Szöveg és képek: Rosztov
Köszi Surány Juditnak!

2011. augusztus 5.

IV: Ördögkatlan Fesztivál Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya

Megjelent: www.observer.hu

Ördög adta felhőszakadás Kisharsányban - Ördögkatlan Fesztivál, tudósítás 2. nap

Nehezemre esik a csütörtöki nappal kapcsolatban bármi másra gondolni, mint az ördög adta rémes időjárásra. Ez persze nem a fesztiválprogramok hibája, mert azokra semmi panasza nem lehet az idelátogatónak. Igyekszem azért mindkettőt számba venni.

Körülbelül déli 1 órára tudtuk magunkat programokra kész és éhes állapotba hozni, miután otthonról hozott elemózsiánk martalékaival csillapítottuk a gyomrunkban lakozó szörny morgását. Tettük ezt mindazért, mert a kiírtakkal ellentétben a nagyharsányi etetővályú nem tartalmazott pljeskovicát. Aki evett már ebből a szerb különlegességből, az átérezheti csalódottságunkat, szóval inkább nem vásároltunk az adott helyen semmit.

Gyalog indultunk el Nagyharsányból Kisharsányba, ez körülbelül 5 kilométerre becsült út, melyet egy óra alatt sikeresen teljesítettünk. Közben már kezdtek gyülekezni az esőfelhők, de mi reméltük a legjobbakat. Sajnos azonban, hiába. Mire megérkeztünk a faluba, már csak arra volt időnk, hogy fedezékbe húzódjunk. Akkora felhőszakadás zúdult ránk, hogy olyannal ritkán találkozhatunk. Fedezékként az Istálló Színházat választottuk, amely jónak bizonyult, szinte egyáltalán nem ázott be. Ráadásul véletlenül pont sikerült elkapnunk a Kárpátaljáról érkezett Cók-Mók Bábszínház produkcióját, a Vitéz Lászlót, mely gyerekdarab ugyan, de felnőttek számára is szívből ajánlható.

Az előadás végeztével az eső is elállt, azonban ekkorra már nem láttuk értelmét felmenni a Vylyan Teraszra, ahová eredetileg igyekeztünk, mivel nagyon elment az idő. Nem tudtunk tehát részt venni - sajnos - Korniss Péter fotográfus kiállításának megnyitóján, és a művész szülinapja alkalmából szervezett beszélgetésen. Számunkra ezt elvitte a víz.

A fesztiválbusz, kis késéssel (az időjárás miatt volt ez is) visszafuvarozott minket Nagyharsányba, ahol sajnos nem fértünk már be a Nehéz című színdarabra.

Így hát megnéztük a Kistehén Tánczenekar és a Budapest Bár koncertjét, így sem jártunk azért rosszul. Nem vagyunk Kistehén-rajongók, így meglepődve vettük tudomásul, hogy Kollár-Klemenczék "sima" rockzenét játszanak. A Szájbergyerek című örökérvényű slágerük után mindenesetre másra számítottunk. A csalódás egyébként kellemes volt, profi rockzenekarként koncerteztek, sajnos a hangosítás nem volt épp tökéletes, a szöveget ritkán lehetett érteni. A Budapest Bár ehhez képest nagyon szépen szólt, és elég nagy tömeg is összegyűlt, a délutáni rémes időjárás ellenére. Szerintünk ezúttal Kiss Tibi volt a legjobb énekes, a zenekar pedig tökéletes teljesítményt nyújtott, és persze Rutkai Bori is nagyon tetszett.

Az eső sajnos estére ismét eleredt, majd elállt, aztán megint újra kezdte, éjszaka kellemesen kopogott a sátorponyván... sár van mindenütt... és továbbra sem láttuk Matt B festményét az első napról.

IV. Ördögkatlan Fesztivál, Kisharsány-Nagyharsány

2011. augusztus 4.

Szöveg és képek: Rosztov
Köszi Surány Juditnak!


Megjelent: www.observer.hu

Ördögi szerda Nagyharsányban - Ördögkatlan Fesztivál, 1. nap

Miután otthon mindent becsomagoltunk és elintéztünk, valamint összeszedtük telekocsis útitársainkat, kis csapatunk (mintegy három óra autózás után) szerdán fél 7 körül érkezett meg Nagyharsányba. A sátrak felállítása a szállásként szolgáló udvarban zökkenőmentesen sikerült.

Ami ránk várt, az a félig lekésett megnyitó, Berecz András mesedélutánja, valamint egy Quimby-koncert volt. A megnyitón a főszervezőkön, Kiss Mónikán és Bérczes Lászlón látszott némi (sőt, egy csomó) kedves meghatottság, ami nem is csoda azok után, hogy a tavasszal még nem lehettünk biztosak az Ördögkatlan létrejöttében. Soha nem voltam még olyan fesztiválon, ahol a helyiek ennyire örülnének a rendezvénynek. De itt igen! Olyan kedves kis üdvözlő ünnepséget tartottak nekünk, hogy senkinek az arcáról nem lehetett letörölni a mosolyt. Volt német népi tánc, bajor sörtánc, helyi sztárénekesnő (a falu büszkesége), és le nem lohadó lelkesedés. Itt olyan hangulat volt, amit ritkán tapasztal meg a pesti urbánus fiatalság.

Berecz András mesélésén nagyszerűen szórakoztunk, habár közben kénytelenek voltunk megkóstolni a villányi borokat, így nem követtük végig a szüzsét, de nevetni bőven lehetett. Berecznek nem is a történet maga, hanem annak előadásmódja az igazi átütő ereje, egymaga olyan színpadi jelenléttel rendelkezik, hogy teljesen magával ragadja a közönséget.

Meglepetésemre a Quimby korábban kezdett a kiírásnál, igaz csak néhány perccel. Itt megjegyezném, hogy ők voltak a tegnapi nap főattrakciója, és este 23 órakor léptek föl a focipályán. Külön érdekesség, hogy a hivatalos fesztiválkemping közvetlen a pálya mögött van, tehát aki ügyesen telepszik le, akár kis kuckójából is élvezheti a nagykoncerteket.

Ismét be kellett lássuk, hogy Kiss Tibiéket élőben nem lehet megunni. Ők sem unták, úgy éreztük: ők is örülnek, hogy itt lehetnek. A vadonatúj frizurával a női szíveket facsaró énekes egyenesen odáig ment, hogy két szám között azt mondta: „becsüljétek meg ezt a fesztivált, mert ez az egyik legjobb”. A magyar alterzene zászlóshajója eljátszotta nekünk minden fontosabb számát, a Most múlik pontosan ismét úgy került műsorra, hogy a nagyérdeműnek kellett énekelnie. Tibi egyébként mintha kissé be lett volna rekedve, ez főleg a számok közötti átvezetőben volt hallható, az énekhangjában mi semmi kivetnivalót nem találtunk.

A műsor közben performance keretében készített festményt a Matt B néven ismert francia művész. Ezt csak félkész állapotban láttam, de igen erősnek tűnt. Megpróbáljuk a kész képet is lefotózni valamerre.

Amikor ezeket a sorokat írom, úgy érezzük, megérte eljönni. Itt mindenki kedves, az idő is jóra fordul, nincs drágaság, és sok „ördögien” jó program áll még előttünk.

IV. Ördögkatlan Fesztivál – Bárka Kikötő
Nagyharsány, 2011. augusztus 4. 11:30

Szöveg és képek: Rosztov

Köszi a segítséget Surány Juditnak!

Fotókkal itt: www.observer.hu

Indulunk az Ördögkatlanra!

Elérkezett végre az Ördögkatlan Fesztivál első napja.
Kis csapatunk délután fél 4-kor indul útnak Nagyharsány felé, és ha minden igaz, akkor ma este már egy remek Quimby-koncertélménnyel is gazdagabbak leszünk... Nem beszélve a finom villányi borokról...
Az érdeklődők tudósításainkat a www.observer.hu oldalon követhetik és lájkolhatják!
Természetesen a blogon is jelentkezünk majd. Pacsi!