2011. augusztus 12., péntek

Vasárnap méltóképpen búcsúzott a fesztivál - Ördögkatlan tudósítás 5. nap

Ördögkatlan Fesztivál, tudósítás 5. nap - Fájdalom, de elérkeztünk a IV. Ördögkatlan Fesztivál végéhez, melynek utolsó napjára ugyanaz a magas színvonal és önfeledt "bódottá" volt a jellemző, akárcsak a korábbi négyre.

Vasárnap délelőtt a szokottnál is durvább sorok kígyóztak a nagyharsányi sorszámokért. Ha a színházi felhozatalt nézzük, ez cseppet sem meglepő. Mrozek: Mulatság és Csehov: Három nővér című darabjait lehetett volna megnézni. Azért volna, mert csak az igazán elvetemültek álltak be abba a sorba. Ismerőseink és mi sem voltunk hajlandóak fél nyolctól tízig elviselni a sorállást, így inkább ezt meg nem követelő programokat választottunk. Megint sikerült belenyúlnunk a tutiba, sőt szerintünk a legerősebb nap ez volt.

Délelőtt pihentünk, sétáltunk, aztán ebéd után benéztünk a Narancsligetbe, ahol a Bárka Színház csapata remek kis gyerekelőadást hozott létre a kicsikkel közösen. Ennek 17 órakor volt a bemutatója, a porontyok láthatólag nagyon élvezték, bár ez az eddigi Meseladikok tükrében egyáltalán nem volt meglepetés.

A gyerekszínház után Lovasi András és a Véletlen zenekar koncertje következett, ez a projekt Lackfi János verseit zenésíti meg. A zene rockos, blúzos, jazzes, lovasis. Egy idő után feljött a színpadra maga Lackfi, aki régi és új szerzeményeit olvasta föl a nagyérdeműnek, ezenkívül viccelődött és jópofáskodott. A közönség értékelte, mi is. Érdekesség, hogy a Véletlen előadta a Bandi a Hegyről című régi Lovi-szólólemez Napos barackos című dalát, ami nagy sikert aratott. Én személy szerint még soha nem hallottam ezt a számot élőben, de a szólólemezt annak idején rongyosra hallgattam (szó szerint, mivel kazettán volt meg), sőt a Katlanba tartva is (többek között) az szólt a kocsiban. Egy szó, mint száz: bejött a Véletlen.

Ezután átbuszoztunk a Szoborparkba, amiről túlzás nélkül kijelenthető, hogy nagyon menő helyszín (korábban már írtuk). Ráadásul nem más várt itt ránk, mint a brit The Tiger Lillies! Szavakkal nehezen leírható ez a zene. Mindenkinek ajánlom, hogy hallgasson bele, de sokaknak nem fog bejönni. A műsorfüzet szerint "ördögien angyali kasztrált bűnöző anarchista brechti blues"... Igen, hát valami olyasmi. Elképesztően beteg szövegek, rettentő egyedi hangszerelés, sajátos színpadi fellépés. Koncert, színház, performansz? Mindegyik egyben. A helyszínnel párosulva zseniális műsor volt. Ezt látni, hallani, érezni kellett!
A szürreális élményből fölocsúdva még nem volt vége az estének. A fesztiválbusz visszavitt minket a nagyharsányi központi helyszínre, ahol a Kiscsillag zárókoncertje következett. Lovasi András a díszvendég-szerephez méltón búcsúztatta el az Ördögkatlant. Az átlagosnál messze magasabb színvonalú csillag-koncert volt ez. Lecsó megőrült a színpadon, Rátgéber László elképesztő átéléssel és vehemenciával üvöltötte, hogy "denszing in dö nájtkláb". Még azt is nagyon jól viselte, hogy Bandi (akin egyébként a műsor közepén szétrepedt a nadrág) viccet csinált belőle. Elhangzott az összes fontosabb szám, a régiek néhol kicsit turbósítva, volt hülyéskedés, a felkelő napra várakozás és óriási közönségsiker.

És hogy miben rejlik az Ördögkatlan legfőbb varázsa, a remek atmoszférájú helyszínek, és a szabadság átható érzése mellett? A koncert végén olyan dolog történt, amilyennel még nem találkoztam: a két főszervező, Kiss Mónika és Bérczes László, személyesen köszönte meg a részvételt a fesztiválozóknak. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.

Köszönjük!

IV. Ördögkatlan Fesztivál, Kisharsány - Nagyharsány - Palkonya, 2011. augusztus 7.

Szöveg és képek: Rosztov
Segítség mindenben: Surány Judit

Megjelent: www.observer.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése