Szombaton viszonylag korán harcképes állapotban voltunk. Mivel délelőtt főleg gyerekprogramokat kínálnak a nagyharsányi helyszínek, és még nem láttunk mindent a fesztiválból, felkerekedtünk és elindultunk a Szoborparkba.
Ez tulajdonképpen egy művésztelep szobrászok részére, ahol nagy szabadtéri kiállítótér is van, lehetővé téve így monumentális kőszobrok létrehozását és bemutatását. A park mellett található a Gyimóthy Villa, ahol elviekben az utóbbi tíz év alkotásait nézhettük volna meg, ám ez sajnos nem sikerült, kiállítás nem volt. A Szoborpark azért nyújtott kárpótlást, a kilátás gyönyörű, az Amfiteátrumban felállított játszóhely pedig különleges színházi élményt nyújt azon szerencséseknek, akik sorszámhoz jutottak. Alkalmunk volt ezen kívül találkozni néhány siklóernyőssel, akik innen indultak a hegytetőre repülni.
Visszatúráztunk nagyharsányi állomáshelyünkre, ahol táplálék után néztünk. Találtunk egy pizzériát, ami egy Arlica nevű panzió aljában leledzik. Az egész hely meglepő volt, úgy nézett ki, mint amit nem fedeztek fel maguknak a fesztiválozók, pedig elvben (a sátorhelyeken kívül) már a kezdés előtt egy héttel nem volt szabad szállás a településen. A kaja egyébként rendben volt, 1200 forintért kaptunk egy rendes pizzát, amivel jól laktunk. Az Ördögkatlanon láthatóan nem úgy alakulnak az árak, mint egy megszokott fesztiválon. Úgy tűnik, a vendéglátók nem kötelesek azonos áron adni például a sört. Ittam itt már barna Szalont 350-ért, 400-ért, és 480-ért is, különböző helyeken, de akár egy településen belül.
Délután pihentünk egy kicsit, aztán jöttek a szombatra kiszemelt koncertjeink: Light In Babylon és BudZillus. Választásunk nagyszerűnek bizonyult, egyikben sem kellett csalódnunk
A Light In Babylon világzene a szó legszorosabb értelmében, az énekes-ütős lány izraeli, a gitáros francia, a santuros (a cimbalomhoz hasonló hangszer) pedig török. A szövegek főleg ivritül, egy-két helyen angolul vannak, a tagok egymás közt is több nyelven beszélnek. A csapat utcazenészekből áll, akik egy bulgáriai fesztiválon ismerték meg egymást, mostani fő állomáshelyük Isztambul, de Michal az énekesnő elmondása szerint 3 éve folyamatosan úton vannak. A szövegeket sajnos többnyire nem értettük, de a számok között rövid ismertetőt hallhattunk azok mondanivalójáról. A témák a vándorlás, a szabadság és a művészet köré csoportosulnak, de volt love-song is - a koncert után úgy érezhettük, a hippiség és a multikulturalizmus él és örökké virágozni fog...
A BudZillus egy berlini zenekar, swing-punknak szokás őket meghatározni. Ami biztos: ebben a bandában egyetlen épeszű ember sem játszik. Fantasztikus, agyeldobós bulit csináltak, a folyamatosan bővülő számú közönség magából kikelve, önfeledten ugrált, tombolt, kiabált. A csúcsponton őrült vonatozás kezdődött a küzdőtéren, ilyet rutinos koncertlátogatóként is ritkán láttam ezelőtt. A hangulatot csak fokozta, hogy az énekes-gitáros, aki magyarul kicsit beszélt, anyanyelvén hergelte a tömeget, többek között azzal is, mennyire szereti a később fellépő Besh-o-Dromot.
Holnap este sajnos már haza kell menni, de a Kiscsillagot azért nem hagyjuk ki!
Szöveg, képek: Rosztov
Mindenféle segítség: Surány Judit
IV. Ördögkatlan Fesztivál - Nagyharsány, 2011. augusztus 6.
Megjelent: www.observer.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése