Alább közlöm az idei Ördögkatlan-tudósítást,
ezúttal egyben. A cikkek alatt megtalálható eredeti linkjük, ezeket követve
képeket is találhat az olvasó.
1. nap: A Quimby meglepett minket
Csapatunk
szerda délután érkezett meg Nagyharsányba, hogy belevesse magát az 5.
Ördögkatlan Fesztivál sűrűjébe. A szerencsésebbek már egy nappal korábban is
beköltözhettek, kedden köszöntő tábortüzet ülhettek körbe. Nekünk sajnos ebből
nem jutott, azonban az első nap is sok örömben volt részünk. Szokásunktól
eltérően világosban állítottunk sátrat, ami így sokkal könnyebb feladat, de nem
is annyira romantikus.
Lapunk
a tavalyi év sikerei és a nagyszerű idei felhozatal miatt fokozódó zsúfoltságra
számított, ami egyelőre nem érzékelhető, leszámítva a sorszámokért folyó
küzdelmet, ami ugyanolyan vagy talán még embert próbálóbb feladat, mint
2011-ben volt. A szálláslehetőségek hasonlóak az előző évhez, szűkösen vagyunk,
de élvezzük. Aki hajlandó bevállalni a sátrazást, akár most is nyugodtan útnak
indulhat, talál helyet. Ráadásul a központi kemping olcsó, és a helyi
önkormányzat jóvoltából a tisztálkodási lehetőségek is messze a fesztiválátlag
fölött vannak. (Tudósítóink egy magánház kertjében húzzák meg magukat.)
Két
koncertet sikerült meghallgatnunk szerdán. A Vacka Rádióból is ismert
bölcsészdíva, Rutkai Bori ezúttal Specko Jedno nevű formációjával lépett föl,
ami körülbelül olyan élmény volt, mintha a Trabant zenekar reinkarnációját
láttuk volna megjelenni. Azzal a különbséggel, hogy Bori igenis tud énekelni.
Aki még nem hallotta őket, annak meglepőek lehetnek a dalok szövegei, az
alternatív vonulat leginkább ilyen módon tükröződik, nem annyira a zeneiségben.
Bori egyébként idén a fesztivál egyik díszvendége, ennek köszönhetően mindennap
fellép valamivel: főz, kiállít, énekel.
A
Quimby hagyományosan az Ördögkatlan első estéjének fő fellépője. Idén kissé
meglepett minket a zenekar, tudósítóink megdöbbenve konstatálták a tényt, hogy
Tibi nem mintás ingben játszik. Beérte egy egyszínű pólóval, ez szokatlan tőle,
ahogy az is, hogy az átlagnál kevésbé volt ezúttal hangja, kicsit mintha
berekedt volna. Lapunk meg nem erősített értesülései szerint a rekedtség oka a
villányi borok fogyasztásában keresendő, melyeknek egyébként tényleg nehéz
ellenállni. Tibi egyébként idén is az ország legszimpatikusabb fesztiváljának
titulálta az Ördögkatlant, kiemelve azt, hogy itt a tartalom fontosabb, mit a
bungee jumping (amit egyébként itt hiába keresne a látogató).
Holnap
gyerekprogramokról és színházról is beszámolunk, érdemes visszalátogatni.
Szóval
még semmiről sem maradtatok le, gyertek a Katlanba, augusztus 5-ig itt senki
nem normális! Informálódjatok a programokról, és induljatok útnak! Ja, és
álljatok meg Villányban borért! A fesztiválról folyamatosan friss információkat
a www.ordogkatlan.hu oldalon találtok, a www.observer.hu pedig minden nap képes
tudósítással jelentkezik.
2. nap: Sokat próbáltunk, keveset fogtunk
Sokat
próbált fesztiválozókhoz illőn, délelőtt nem csináltunk semmit, mire észleltük
az idő múlását, már ebédidő volt. Széles mosollyal az arcunkon látogattuk meg a
tavaly megismert, megszeretett, és számos felebarátunknak ajánlott Aralica
fedőnevű pizzériát.
Aztán
a 35 fokos melegben is arcunkra fagyott a mosoly, mikor a pincér kedvesen
közölte: pizza az bizony nincs, de van fesztiválajánlat. Ekkor már le is
hervadt, kényszeredetten kértük ki az ajánlatot. Ez nem volt más, mint egy
Ördöglepénynek csúfolt állott langalló, amiből frisset a hivatalos
fesztiválkajáldák is kínálnak, ugyanennyi magyar forintért. Legyűrtük, majd borravaló
nélkül álltunk föl, ide sem jövünk többet.
Hogy
kicsit feldobjuk a hangulatot, a nagyharsányi támaszpontot elhagyva
átbuszoztunk Kisharsányba, hogy meghallgassuk-nézzük Rutkai Díszvendég Bori
gyerekműsorát, a Vackát. Ők a Mediawave által ügyvezetett Kovács Udvarházban
léptek föl, mely a tavalyihoz képest kibővült, és kiérdemelte a szubjektív
hangulatdíjat. Remek helyszín hippi életérzéssel, viszont jelentős szálló
porral. Bori cukiságfaktora az átlagember számára nehezen megfogható, de
azonnal átjön, mihelyst belelendül a Vacka dalokba. Nem szimpla gyerekkoncert
ez, hanem interaktív performansz, ahol a saját kiskori élményeiből táplálkozó
mindegyik dalhoz külön történet, a gyerekek által elsajátítandó koreográfia, és
Bori maga készített játékai is hozzá tartoznak. Az egésznek az a legnagyobb
erénye, hogy a gyereket gyerekként, kezeli - a szó legpozitívabb értelmében. A
gyerek cuki, nem hülye, ennyi.
A
hőségtől alig pihegve jöttünk vissza főhadiszállásunkra, Nagyharsányba. A
betervezett programokat lekéstük, a francia bűvészek pedig nem kötöttek le
minket, így harcunkat a sajtóközpont munkafrontján folytattuk. Esti
kultúrprogramunk a Szoborparkban lett volna, a Caligula helytartója című
színdarab, de a nálunk lévő kutya miatt a szervezők nemkívánatosnak
nyilvánítottak minket, amin megsértődtünk, és némi villányi borral
vigasztalódva tértünk vissza táborunkba. Jövőre a kutyamegőrző beindítását
javasoljuk, vagy megcsináljuk magunk...
A
tegnapi nap extra érdekessége, hogy a beharangozott Les Touffes Krétiennes késő
esti koncertje a zenekar hibájából (rosszul foglalták le a repülőjegyet)
elmaradt, de ahogy Bérczes László főszervező fogalmazott, a PASO megmentette az
éjszakát. A hazai ska zászlóshajójának bulija hajnal negyed egykor kezdődött,
mert velük párhuzamosan a Wombo gerillakoncertje is jelentős érdeklődést
vonzott (nekik rendes koncertjük is lesz majd, de addig fesztiválbuszokon, és
más meglepetésszerű helyeken zenélnek). Szóval az este úgy fejeződött be, hogy
a nehézségek ellenére mindenki elégedetten térhetett nyugovóra.
Jöhettek
még a Katlanba hétvégére, szép időnk lesz.
3. nap: Színház és koncert, így szeretjük
a katlant
A
délelőtti semmittevés után ismét megpróbáltuk a pizzaszerzést, ezúttal az egy
nappal korábban nyitott Paradisóban, de nem jártunk sikerrel - elriasztott a
kilátásba helyezett másfél órás várakozás. Így felhasználtuk a tegnapi maradékot,
és szellemi táplálékkal fojtottuk le.
Nagyharsányi
táborunkat hátrahagyva ismét Kisharsány felé vettük az irány, ahol a tavaly még
nem létező helyszínen, a falu focipályáján megnéztük a Csiky Gergely Színház és
az Ördögkatlan közös produkciójában megvalósult A helység kalapácsa című
Petőfi-darabot (rendezte: Szabó Máté, Hársing Hilda nyomán). A mű érdekessége,
hogy két nappal korábban mutatták be Nagyharsányban, ez pedig a fesztivál
életében mérföldkő, mivel eddig még nem volt itt színházi premier. Semmiképpen
sem a darab hibája, de a közönség egy része nem bírta a kiképzést, a negyven
fokos hőségben jó néhányan elmenekültek a napszúrás elől. Mindegy, ők talán
majd megnézik Kaposváron, ahol a következő idényben lesz műsoron, szerintünk
érdemes.
Nagyon
érdekelt minket a nagyharsányi Narancsligetben minden fesztiválnapon nyitva
álló Szellemírók pólógyár. Ennek lényege, hogy a 30Y tagjai kedvenc íróikat
adják ajándékba a közönségnek, szitanyomással. Saját pólóra tényleg ajándék,
nem kell fizetni érte, lapunk eddig még semmilyen fesztiválon nem találkozott
ilyesmivel. Persze, akinek nincs, az vásárolhat is, 1500 pénz. Nem tervezett
programként hirtelen előttünk termett a Kanizsa csillagai cigányzenekar, akik
klasszikusabb vonalat visznek, tehát nem a mulatóst. Az érdeklődők meglepően
kevesen voltak, aztán megtaláltuk a magyarázatot: a Faluközpontban a Romungro
Fiúk játszottak, óriási közönség előtt, nagy tombolás közepette. Kissé
érthetetlennek, és visszásnak tűnik azonban, hogy két hasonló koncepciójú
zenekart ugyanarra az idősávra tettek a szervezők, egy hibapont.
Az
este főattrakciója Péterfy Bori és a Love Band fellépése volt, ahol sajnos
elmaradt a gyerek bemutatása, ám az akár előre is borítékolható siker nem
maradt el, mivel ez az egyetlen hiányérzet maradt bennünk. A hálás publikumban
valószínűleg ennyi sem, avagy jól eltitkolták. Bori, mint mindig, most is csupa
élet, csupa szex, szem nem maradt szárazon… talán nem is kell magyarázni.
Kemény meccs lenne választani kéne a két Bori közül...
Feltett
szándékunk, hogy minden felvonuló pincészet borait górcső alá vesszük. Pénteken
újakat próbáltunk ki, a Mokost és az Ősit, melyek közül nem tudunk egyértelmű
győztest hirdetni, de mindkettő rozéját érdemes kipróbálni, Villány élvonalába
tartoznak. A fehérek tekintetében Ősi chardonnay-ja ízlett jobban, de nem
vagyunk épp' sommelier-k, tehát a tévedés jogát fenntartjuk, a saját
tapasztalatok szerzését pedig kifejezetten ajánljuk.
4. nap: Egy nemnormális szombat
Szombaton
lovasprogramon jártunk, megettük a napok óta áhított pizzánkat, ötven fok
melegben láttuk az East Balkánt, majd a 30Y örvendeztetett meg minket, és az
Ördögkatlan egész közönségét.
A
hagyományos fesztiválprogramokon kívül az Ördögkatlan néha egészen különleges
élményeket is kínál. Szombat reggeltől délutánig lovasnapot rendeztek a
nagyszínpad mögötti sportpályán. Azoknak, akiket a rekkenő hőség nem
tántorított el, akadály- és vadászhajtást volt szerencséjük látni, felvonult a
térség színe-java, egyedi fogatokon, gyönyörű lipicai lovakkal. A verseny
szünetében bemutató hajtást láthattunk, ezen gyerekek és pónilovak mutatták
meg, mit tudnak, (cukiságmérőnk itt akadt ki végleg).
Ebédre
végre sikerült megenni azt a késlekedő pizzát, a Paradiso nem okozott csalódást
az éhes fesztiválbrigádnak, a teraszon kutyánkat is szívesen látták. Hurrá,
semmi panasz nem lehetett! Sajnos azonban az idő elszaladt, így nem volt időnk
kis délutáni sziesztánkra, mert 16 órakor várt minket a színházzá alakult
nagyharsányi tornaterem.
Az
East Balkánt már régóta meg akartuk nézni a Bárkában, de valahogy sosem
jutottunk el, így a katlanban kerítettünk rá sort. A sor szó szerint is ide
illő fogalom, mert rengetegen voltak kíváncsiak Vidovszky György rendezésére.
A
befogadást megnehezítette ugyan a körülbelül ötvenfokos hőség, ami a
tornateremben fogadta a publikumot. Ez azonban az egyetlen panasz, ami bennünk
maradhatott az East Balkán után. A darab az Y-generáció pörgéséről, a bulikról,
az éjszakai életről szól, melynek árnyoldalaira a West Balkán tragédiája hívta
föl a figyelmet. A párbeszédek, a szöveg talán a legkritikusabb pontja az
ifjúságot bemutatni akaró műalkotásoknak, ami ebben az esetben jól teljesített
kihívás. Egyszer sem kell felkiáltanunk a fájdalomtól, nincsenek művi mondatok,
esztetizálás, "így senki nem beszél"-jelenség. Úgy jó, ahogy van.
Tasnádi István író a lehető legjobb megoldást választotta: a dialógusok többsége
"talált" szöveg, interjúkból, beszámolókból, és vallomásokból áll
össze. Ötös. A színészek is remek teljesítményt nyújtanak, pedig nincs könnyű
dolguk, a díszlet és a jelmez kiválóan betöltik funkciójukat, a szürreális
dalbetétek is elérik a célt: a hátunk borsódzik. Szeptembertől újra játssza a
Bárka, aki teheti, nézze meg.
Az
esti 30Y-koncert jó volt, de nem estünk hanyatt, az az igazság, hogy többet
vártunk Beck Zoli zenekarától. Nem volt semmi baj, de nem volt semmi
kiemelkedő, teljesen átlagos haknizenélést láttunk-hallottunk.
5. nap: A viszontlátásra nap
Sűrűre
sikerült a zárónap, az ötödik, mely ezúttal koncertmentes volt, de láttunk a
Hatok-kiállítást, gyerekprogramot, gólyalábas bemutatót és a Beck-Háy-Sisso
Szentháromságot is.
Utolsó
katlanreggelünk tornával kezdődött, kómás kávézás közben jött a felismerés:
Palkonyán idén még nem is voltunk. Gyökkettő perc alatt kaptuk össze magunkat,
és értük el a hiperszuper fesztiválbuszt, mely a fény sebességének
háromszorosával repített minket az ékszerdobozba.
Leszállás
után a Hatok kiállítás ( link ) jött velünk szembe, mely azon kevés dolog közé
tartozott, amitől hasra vágódtunk. Hat művész képei, melyek technikájukban,
stílusukban és témájukban is különböznek, csupán a tűz őseleme hozza őket közös
nevezőre. Örömteli hír, hogy amint azt Gaszner Ildikó festőművész lapunknak
elmondta: 2013-ban is találkozhatunk majd velük az Ördögkatlanban, a helyszín
és a koncepció azonban egyelőre titok.
A
Malomparkban a MárkusZínház családi napján cuki gyerekek mostak dézsában,
röpültek seprűn, lapátoltak kukoricát, csákót készítettek nemezeltek, ezzel
hangolódtak rá már reggeltől a délutáni János vitéz előadásra.
Mivel
kopogott a szemünk, a Cifra gasztroteraszon csillapítottuk éhünket, ahol utolsó
nap lévén korlátozott volt a választék, de amit kaptunk, azzal elégedettek
voltunk. Míg az abrakra várakoztunk, megnéztük a kiállított kalotaszegi és
csángó fotókiállítást. Ezután következett a második futás, ezúttal akár 3
percünk is volt elérni a fesztiválbuszt. Ezt az akadályt is sikerrel vette kis
csapatunk, akárcsak az eztán következő sátorbontást, mely után a kanizsai
gólyalábasokkal, és a festett házzal pihentettük magunkat.
Záróakkordnak
az este hétkor az Amfiteátrumban (Nagyharsányi Szoborpark) tartott
Szentháromság című varietéműsort választottuk. A sokunk által szeretett Háy
János író (mint az Atya), a talán még többek által imádott Beck Zoli rockzenész
(Fiú) és Artner Sisso újságíró (Szentlélek) hármasa egy dalokkal, novellákkal,
versekkel átvezetett irányított beszélgetés volt szerelemről, életről-halálról,
a művészetről, írásról, a szovjet rock & rollról. Beck és Háy láthatóan
tényleg jól kijönnek, együtt zenélésük és baromkodásuk cseppet sem tűnt erőltetettnek,
kényszerűnek. Nem bántuk meg, hogy ez lett a záróprogramunk, mert
tulajdonképpen az egész fesztivál alatt itt éreztük először díszvendégnek
Zolit, a korábbi napokon valószínűleg rajta ült a spleen.
A
2012-es Ördögkatlan Fesztivál tudósítóink számára a második volt. A
legfontosabb különbség a tavalyi és az idei között számunkra a zenei felhozatal
látszólagos gyengülése, ami nem feltétlen a szervezők hibája, a Les Touffes
Krétiennes elmaradása például abszolút nem rajtuk múlott. Az ismeretlenből
előlépő zenészek közül érdemes kiemelni a Wombo Orchestrát, amely üde
színfoltot jelentett gerillakoncertjeivel. a buszon, a téren és más helyeken. A
zenei felhozatalból hiányzott az újonnan megismert zenekarok által kiváltott
sokk, az aha-élmény, ami tavaly többször meteorrajként csapott le Nagyharsányra
(Budzillus, Light in Babylon). A színházi kínálat viszont szubjektíven
bőségesebbnek tűnt 2012-ben, az East Balkán nagyon tetszett. A zene terén pedig
megvigasztalt minket, hogy a Quimby ismét remek volt, Rutkai Bori szintén, a
PASO mentőakciója minden igényt kielégített, és különben is: ez az atmoszféra
minden más fesztivállal összehasonlíthatatlan. Jövőre sem hagyjuk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése