Kis csapatunk kedd este érkezett meg a VOLT helyszínére, a soproni Lővér Kempingbe. A nulladik este elsősorban a berendezkedéssel telt, de azért volt buli is.
Mivel viszonylag későn sikerült megérkeznünk, sajnos már csak a leghátsó parkolóban, és a pótkempingben sikerült helyet kapnunk. A szakmai jegyek átvétele viszonylag gördülékenyen ment, barátaim a főbejáratnál sem ütköztek sok nehézségbe.
Annál inkább nehéz volt sátorhelyet találni, mert az árnyékos, fákkal borított részek már korábban beteltek. A szervezők szerencsére számítottak erre, kijelöltek egy pótkempinget, amely egy füves placc. Nincsenek fák, ez a nagy hátránya, mivel a reggeli nap a sátrak levegőjének hőfokát ma már korán elviselhetetlenné tette, a fesztiválozók közül sokan kimenekültek a strandra.
Pedig nyilván sokan szerettek volna tovább aludni, hiszen a hajnali kettő táján kezdődött Rewind reggel ötig talpalávalót szolgáltatott a lelkes közönségnek. A tegnapi estének egyértelműen ez volt a legsikeresebb programja, a Palotai és Mc Zeek remek műsort szolgáltatott nekünk. Fellépett még a Budapest Bár és a Magna Cum Laude, valamint levetítették a Napozz Holddal Kispálfilmet is.
Szerdán kora délután a rendezvényt jelenlétével megtisztelte Schmitt Pál államfő, aki a magyar eu-elnökség sikerei közül elsősorban a romastratégia elfogadását emelte ki.
A mai este sem ígérkezik unalmasnak, jön ugyanis a My Chemical Romance, előttük a Kiscsillag zenél a nagyszínpadon. Az MR2 pódiumon az Erik Sumo Band és az Emir Kusturica & The No Smoking Orkestra, a Mol színpadon a Neo, a Colorstar, az Anima Sound System és az Alvin és a Mókusok lép fel.
Szerencsére egyelőre nem volt eső, csak a szél fúj, de ennek több hasznát látjuk, mint kárát.
1. nap (szerda)
Szerdán mindenki leégett a fesztiválon. Valószínűleg senki nem számított arra a hőségre és hihetetlen napsugárzásra, aminek a közönség ki volt téve.
A Parno Graszt - egyébként színvonalas - koncertjén csak néhány fanatikus bírta a gyűrődést, a nagyérdemű jelentős része az árnyékba menekült. Szerencsére előbb-utóbb lement a nap, melyet az Asian Dub Foundation búcsúztatott el. A csapat még mindig jól szól, a magyarok emlékeznek a slágerekre, ezzel talán meg is lepték a multikulti jungle-csapatot. A Kiscsillag nekem személyesen sokkal kevésbé tetszett, mint néhány hete a Pannónia Fesztiválon. Lovasiék érdekesek, vérprofik, mégis minden fellépésük teljesen más, csak sajnos a minőség is hullámzik. Ez a koncert most annyira nem sikerült, nem csinálták meg a hangulatot.
Az este sztárvendége a My Chemical Romance volt, mely óriási tömeg előtt adott legalább kétórás koncertet. A csapat remekül kompenzálta, hogy a magyar publikum nem igazán ismerte a számok nagy részét. Az énekes ódákat zengett arról, mennyire inspiráló látni a magyar közönség zene iránti szeretetét.
A nagyszínpadtól eltávolodva, az Inmedio teraszán láthattunk egy zseniálisan színes különlegességet. Igazán szürreális élmény volt a litván Baltic Balkan előadása, mely a Jugoszláv diszkók világába kalauzolt el minket. A két dj-vel és egy mc-vel felálló csapat mindent beleadott, volt itt asztalon táncolás, játékpénz szórása a tömegbe, szentképként felmutogatott aranykeretes kutyafénykép. A publikum ropta, amíg bírta, én néhol csak döbbenten álltam.
Ma napközben ismét nagy meleg volt, sokan ismét megszöktek a városi strandra. Mi is így tettünk, ám nagy bánatunkra nem adtak kedvezményt a belépőjegy árából, azt mondták, nincsenek olyan szintű viszonyban a fesztivállal. A jövőre nézve mindenképpen érdemes lenne keresni az együttműködést, mert sok fesztiválozó így is fél napot töltött a fürdőben...
Ma este még jön a Tankcsapda, a Sum 41, a House of Pain, a Deák Bill Blues Band, Hobo, Akkezdet phiai, Dub FX. Szóval ma este sem fogunk unatkozni, holnap pedig jön az újabb beszámoló...
2. nap (csütörtök)
Az este a széllel való küzdelemről szólt sokunk számára, a viharos erejű lökések több sátrat összedöntöttek. A szél-elem a művészeket sem kímélte, a Sum 41 énekese, Deryk folyamatos köpködésre kényszerült koncert közben. A Tankcsapda is letudta a trash érzést, Lukács már a koncert elején örömét fejezte ki, amiért végre egyszer nincs szüksége szélgépre.
A Tankcsapda igazából lelkes, ám a szél által hangzás szempontjából szétfújt fellépést produkált. A Sum 41 még mindig élettel teli, fiatalos punk banda benyomását keltette, a közönség pedig tombolt.
A rossz idő ellenére rengeteg vendég volt tegnap, érzésre egyértelműen csütörtök este volt a legnagyobb tömeg eddig. Dub FX koncertjén a teljes MR2-sátor, és az előtte elterülő placc is zsúfolásig megtelt. A tömeg közepe táján erőteljes majoránnaszag terjengett kicsi felhőkben...
A blues kőbányai királya, Deák Bill kapitány - korábbi balesete miatt - székben ülve volt kénytelen énekelni, azonban ez semmit nem vont le az előadás értékéből, a számára kijelölt MOL színpad leginkább középkorúakkal, és öregedő rockerekkel telt meg, de azért fiatalok is voltak. Sokunk bánatára Hobo koncertje elmaradt, őt a Lord próbálta pótolni, a publikum nekik is örült.
Az Unicum bulihelyén ismét iszonyatos szeletelést produkáltak a fiatalok, ide gyakorlatilag már 10 óra körül is lehetetlen volt beférni.
A péntek esti felhozatalt nézve elképzelhető, hogy látogatórekord fog megdőlni. A Nagyszínpadon egymást követik a PASO, a Vad Fruttik, a Quimby, az ausztrál Pendulum, és az amerikai Moby. A Soproni-MR2 színpadon az Anna & the Barbies, az Óriás, a HS7 és az amerikai Monster Magnet a mai húzónevek. A MOL színpadon a fellép a Bikini, a Zagar, a Beatrice, a Dalriada, hajnali kettőkor pedig Soerii és Poolek agymenésére tombolhat a nagyérdemű.
3. nap (péntek)
Július elsején még mindig küzdöttünk a széllel, ennek egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy reggel nem kellett megfőve fölkelni a sátorban.
A felhozatal nem okozott csalódást, minden eddiginél nagyobb tömeg volt már délutántól kezdve, ez körülbelül hajnal kettőre vált elviselhetetlenné. Akkorra a nagykoncertek véget értek, így a népsereg masszívan folytatta a bulizást. Aki nem volt elég szemfüles, akár harminc percet is várhatott egy korsó Sopronira. A Metapay rendszer egyébként számomra pozitív csalódás a fesztiválon, mindenki pillanatok alatt hozzászokott, senki nem számolt be üzemzavarról. A vendéglátók biztosan kevésbé örülnek neki, tapasztalataim szerint gyakorlatilag megszűnt a borravaló intézménye a VOLT-on.
A Metapay egy olyan rendszer, mely kiváltja a készpénz és a bankkártyák használatát a fesztiválon. Lényege, hogy a belépéskor kapott plasztikkártyára kell az arra kijelölt helyeken tetszőleges összeget feltölteni, a VOLT területén pedig ez az egyetlen elfogadott fizetőeszköz. Kártyánk egyenlege bármennyiszer újratölthető, a fizetéskor pedig az elfogadómasina is kiírja, tehát folyamatosan ellenőrizhetjük, mennyit ihatunk még el.
A Quimby igazi délutáni, lötyögős koncertet adott, melyet a nagyszámú nagyérdemű igazi tombolással díjazott. Az első sorokban már a magyar alternatív zene állócsillaga előadása alatt megjelentek a Pendulum műsorát várók, arról nincs információ, hogy a közönség mekkora arányát tették ki ők, mindenesetre sokan nem bízták a véletlenre: a homlokukra írtrák kedvencük nevét.
A Pendulum egyébként szokásához híven rock-koncertet adott, rendes bandával jöttek a fiúk, gitár-dob-basszus, élő drumandbass legendák. A fiúk többször jártak már Magyarországon, de fesztiválozók tucatjai szerint a pénteki soproni volt az eddigi legjobb.
Moby szintén nem okozott csalódást, teljes rockbandával érkezett szintén, a számokat felpörgetve, néhol szinte punkosan adta elő zenészeivel. Hallottam olyan véleményt, mely szerint ez volt az idei VOLT eddigi legjobb koncertje, mindenesetre látogatószámban egész biztosan minden csúcsot megdöntött.
A szombat esti fellépők ismét nézőcsúcsot ígérnek, hogy csak a világsztárokat említsem, itt lesz a The Ting Tings, a Thirty Seconds to Mars, a nagyszínpad Paul Kalkbrennerrel zár, vele egyidőben a Soproni-MR2 színpadon a francia Nouvelle Vague ad koncertet. A magyarok közül fellép a Pál Utcai Fiúk, a Hiperkarma, a 30Y, a Supernem, a Subscribe, a Belga, a Depresszió, az Európa Kiadó, a Road és a Nemjuci is.
4. nap (szombat, az utolsó...)
A fesztivál utolsó napjára szerencsére kiderült az idő, a szél is alábbhagyott, így semmi akadálya nem volt a búcsúest sikerének.
Ehhez adott volt még a megszámlálhatatlan napijegyes, valamint az olyan sztárfellépők, mint a Parov Stelar Band. Az osztrák együttes nagyon jó party-hangulatú koncertet adott este héttől, a nagyszínpad előtt tízezer ember perdült táncra, az énekesnő szuggesztív előadásmódja sokakat azok közül is magával ragadott, akik nem szeretik ezt a stílust. A zene egyébként a jazz és a diszkó határán mozog, van benne szaxofon, ami remekül illeszkedik az elektro hangmintákhoz és a house-os dobokhoz. Remek buli volt, zeneileg az egyik legerősebb a nagyszínpadi produkciók közül.
A The Ting Tings angol minimálbanda fellépése körülbelül fél órát késett, és alig volt hosszabb ötven percnél. Számomra ez először furcsa volt, ám egy barátom felvilágosított, hogy a zenekar ekkora repertoárral rendelkezik, nehéz lenne tehát hosszabb műsort adniuk. A koncertre egyébként méltán ráhúzható a "cuki" jelző, az énekesnő kedvesen tört magyarsággal felolvasott egy kis szöveget, amit a magyar közönség üdvözlésére írt. Az ováció természetesen nem maradt el. Az egyetlen kérdés, ami a koncert után bennünk maradhatott az, miért volt szüksége ennyiszer a gitárok cserélgetésére...
A Thirty Seconds to Mars műsora 23 óra körül kezdődött, a közönségnek nem volt oka panaszra. A hosszú, szétfolyós, sokszor pszichedelikus dalokat olyan látványtechnika kísérte, melyhez fogható színvonalút ritkán láthatunk itthon. Kár, hogy a Jared Leto nevével fémjelzett zenekar nem engedélyezte a sajtó számára a fotózást és a videózást. Paul Kalkbrenner meghívásával sem nyúltak mellé a szervezők, érzés szintjén gyakorlatilag sikerült megismételni a pénteki nézőszámot. A Nouvelle Vague a szokásos színvonalat hozta, nem voltak különösebb meglepetéseik, de a rájuk kíváncsi közönség biztosan elégedett volt.
A szombati napról érdemes kiemelnünk még a Belga agymenését. A fiúk alufólia öltönyben csillogtak-villogtak a színpadon. Játszottak punkzenét, Titus beült a dobok mögé, majd gitározott is. Azt hiszem, képesek voltak meglepni a sokat próbált rajongókat is. Elgondolkodtató, hová lehet még fokozni a hülyeséget, és hol húzódik a határ a zenélés és a bohócparódia között. Én ezt a műsort sokkal inkább fognám föl performance-nak, mint koncertnek, mindenestre a nézősereg jól szórakozott.
Sikerült meghallgatnunk még a Nemjuci, a Pál Utcai Fiúk, és a Hiperkarma koncertjét, nem lehet rájuk rosszat mondani, bár nekem az utóbbi kissé hosszúnak tűnt.
Az éjszaka alvós része viszont hamar befejeződött, amikor vasárnap reggel kilenckor a biztonságiak fellármázták a kempinget, mondván: tízig hagyjuk el a szállást. Így fejeződött be a 2011-es VOLT Fesztivál.
A tudósítások a www.observer.hu portálon jelentek meg, a fesztivál ideje alatt, naponta.
A képeket és a szöveget Rosztov készítette. A képek szintén az Observeren megtekinthetők.
A cikkek linkjei (lájkolni ott kell!):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése