A partot elhagyni - EFOTT 4. nap

A velencei EFOTT zárónapján szubjektíven biztosan nézőrekordot döntött a fesztivál, ehhez azonban egy melegrekord párosult. Firkin, Vad Fruttik, Quimby és más finomságok feledtették velünk a forróságot.

A pestiesen szólva gatyarohasztó hőségben napközben gyakorlatilag mindenki strandolni akart, ez persze rendkívüli zsúfoltságot eredményezett a vízben és a csúszda környékén. Tudósítóink gyakorlott fesztiválozók, azért láttak már ennél rosszabbat is, a tó mindenesetre 30 fokos volt, némi zöldség hozzáadásával spontán levest is készíthettünk volna.

A hőség estére sem csökkent, óriási elhatározás kellett a közvetlen vízpart elhagyásához, hogy megnézhessük a fél kilenckor kezdődő Vad Fruttikat. De hát a közönségben csak megérett ez is, csakhogy így a sörcsapoknál alakultak ki kígyózó sorok.

A programfüzet szerint hajnali fél egykor játszó Firkin fél tízkor lépett föl, ezt sajnos elírták a szervezők, meg is látszott a nézőszámon. Lapunk most először találkozott a magát "crazy irish band" szlogennel azonosító zenekarral, és meg kellett állapítanunk, minden szava igaz. Valóban őrült, és valóban ír - annak ellenére, hogy magyar. Teljesen bolondok, és olyan zenét játszanak, amit csak az nem élvez, aki nem akar. Mindenesetre ekkora tombolás ritkán tapasztalható, őszintén zseniálisak voltak.

Az est főattrakciójaként fellépő Quimby régi ismerős minden fesztiváljáró számára. A fiúk annyira profik, hogy az lenne meglepő, ha valamelyik koncertjük nem lenne tökéletes, ám mégis egyediséget hordozó. Kiss Tibi most például hajlandó volt elénekelni a Most múlik pontosan című dalát, melyet az utóbbi időben hanyagolt. A közönség hálásan fogadta az elnyújtott gyönyört...

Megjelent: observer.hu (fotókkal)

Péterfy Bori még mindig fiatal, DubFX még mindig cuki - EFOTT 3. nap

Péterfy Bori cseppet sem kismamás, viszont annál menőbb koncertet adott, DubFx és Flower Fairy igazi hippi különítmény benyomását keltette a velencei EFOTT harmadik napján. A vihar csak ijesztgetett, az eső csak bemutatót tartott.

Bori és a Love Band igazi elementáris erővel rendelkező banda, erről tegnap ismét meggyőződhettünk. A nem is olyan régen kismama Péterfy Borit a hímközönség nyálcsorgatva, a női pedig irigykedve figyelte, ahogy másfél órán keresztül a legközvetlenebb és legrockandrollosabb stílusban varázsolta el a nagyérdeműt. Hogy a pólóján lévő felirat mit jelentett, azt két tudósítónknak nem sikerült kideríteni, mindenesetre a feeling, az nagyon rendben volt.
 

Dub FX és Flower Fairy az utcazene és a beatbox császárai, akiket a fáradhatatlanul próbálkozó időjárás sem volt képes megfutamítani. A fellépés profi volt, az összes ismert "szájas" számot eljátszották, majd egy idő után átálltak a drum and bass dicsőítésére, ami ugyanolyan jól állt nekik. A Virágtündér valószínűleg duracellnyuszi, bár egyszer láttuk, amint vizett vett magához. Azt egyébként adott az ég is, kétszer is eleredt az eső a koncert közben, a közönség azonban kitartott. Nem bánták meg.
 

A 30Y minden fellépésén bebizonyítja, hogy ebben a műfajban van még erő és fantázia. Beck Zoli kissé berekedve is jól szólt, és rendkívül szimpatikus volt, ahogy a zenekar együtt élt a színpadon. Sajnos a PUF már olyan későn került sorra, hogy rájuk nem jutott energia, de ők sem voltak rosszak.
 

Szerencsére ez a nap is jól zárult, mindenki megázott kicsit, de nagy károk nem estek... 

Megjelent: observer.hu (fotóimmal)

Megnyílt a Ludwig új kiállítása - A hős, a hősnő és a szerző

A nagyközönség számára mától tekinthető meg a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum új, gyűjteményes kiállítása, melynek címe: A hős, a hősnő és a szerző.

A tegnap este tartott sajtótájékoztatón Timár Katalin, a kiállítás kurátora elmondta: a művész sokféle szerepének bemutatása, többértelműsége a tárlat alapkoncepciója, hiszen az alkotó nemcsak megteremtője a műnek, de gyakran főszereplője is.

Ennek megfelelően a Ludwig saját meglevő gyűjteményéből összeállított művészeti bőségszaru igen sok portrét, önarcképet tartalmaz. A szerepfogalom széles tematikája kibontásra kerül, ennek megfelelően a nemiség, a hagyományos női-férfi szembeállítás is hangsúlyt kap.

Külön érdemes kiemelni a Picasso által festett agyagtányérokat - melyek a bikaviadal témáját dolgozzák föl, nem megfeledkezve arról az egyoldalúságról, miszerint a bikát senki nem kérdezi, akar-e küzdeni - valamint Ion Grigorescu önarcképeit vagy éppen Andy Warhol Elvis-képét.

A hős, a hősnő és a szerző 2012. július 6-tól október 21-ig tekinthető meg.

További információk a tárlatról: http://ludwigmuseum.hu

Megjelent: Az Observer oldalán, fotókkal...

Idén is mezítlábas, idén sem normális - Ördögkatlan ötödször

Augusztus 1-5-ig rendezik meg idén az Ördögkatlan Fesztivált a Nagyharsány-Kisharsány-Palkonya faluhármasban. A díszvendégek ezúttal Ruttkai Bori, Beck Zoli, Böröcz András, a Pintér Béla Társulat, Felvidék és Franciaország.

A hazai fellépők sorát idén is a Quimby nyitja és a Kiscsillag zárja a fesztivál nagyszínpadán, de fellép a 30Y, a Specko Jedno, a Punnany Massif, a Besh o droM, a Psycho Mutants is. Külföldi zenekarok lesznek természetesen, többek között a La Tresca, egy őrült olasz formáció is érkezik az Ördögkatlanba. Természetesen nem kizárólag zenei programok várnak minket Magyarország legjobbnak tartott (Kiss Tibi szavaival) „bungee jumping nélküli” fesztiválján, hanem több színházi premier, gyerekprogram, tánc, irodalom, képzőművészet és gasztronómia is.

A tavalyival ellentétben, az idei Ördögkatlan Fesztivál sajtótájékoztatóján szerencsére nem esett szó anyagi nehézségekről, a szervezők simán nullszaldóra számítanak, ebben hathatósan közreműködik a Francia Intézet is.

De hogy mi is az Ördögkatlan? Összművészeti fesztivál, melyet három Villányhoz közeli faluban rendez meg minden évben a Kiss Móni és Bérczes László vezette szervezőgárda. Az idei egyébként az ötödik katlan lesz. A megtévesztő név ellenére ez nem egy metálbuli, hanem egy mezítlábas „művészeti orgia”, ahol gyerekkel, kutyával, baráttal, barátnővel vagy egyedül is jól érezhetjük magunkat.

A fesztiválról bővebb információk itt: www.ordogkatlan.hu

Az Observer idén is helyszíni tudósításokkal jelentkezik majd. Találkozzunk ott!

Megjelent fotókkal: observer.hu

Csak a mű van - Robert Mapplethorpe képei a Ludwigban!

Május 25-től látogatható hazánk eddigi legnagyobb Robert Mapplethorpe-kiállítása a Ludwig Múzeumban. A hiánypótló tárlaton eredeti, a művész által nagyított kópiákon csodálhatjuk meg a 20. század talán legjelentősebb fotóművészének alkotásait. 

A csütörtök este tartott ünnepélyes megnyitón Bencsik Barnabás, a múzeum igazgatója köszöntőjében elmondta: hiánypótló kiállítást van szerencsénk most látni Budapesten, eredeti Mapplethorpe-fotográfiákat eddig csak a Szépművészeti Múzeumban láthattunk néhány éve, ám a mostani tárlat méret és tartalom szempontjából is egyedülálló Magyaroszágon.

Az eseményen személyesen megjelent a Mapplethorpe Alapítvány elnöke, egy joviális idős úr is, aki meghatódva elmesélte, milyen nagyszerű érzés neki ezen a valóban lehengerlő méretű vándorkiállításon látni a művész fotóit. Michael Ward Stout elárulta, a New York-i fotóművész haláláig jóbarátja volt, egyben évtizedekig ő látta el jogi képviseletét is.

Erős Nikoletta, a kiállítás kurátora arról beszélt, hogy a Mapplethorpe-képek esztétikai és politikai aktualitása cseppet sem csökkent az utóbbi húsz év folyamán. Szerinte az életmű a néző számára nehezen feldolgozható, ezért időről-időre tárlatvezetésekkel igyekeznek majd elérni, hogy a látogatók ne maradjanak magukra.

Mapplethorpe kezdetben kollázsokat készített, nem fotósnak készült. Kollázstechnikája tökéletesítéséhez kapcsolódóan kezdett fényképezni Polaroid géppel, majd teljesen áttért a fotóra. Kifejezésmódját 1975-től nagyban meghatározza az új Hasselblad fényképezőgép négyzetes képformátuma. Képei szoborszerűvé válnak (sőt néha szobrok), a kompozíciók egyre feszesebbé és mozdíthatatlanná, legyen szó portrékról vagy akár virágcsendéletekről. Látásmódja egyszerre klasszikus és posztmodern, képeiről antik szépség árad, mely tökéletes kontrasztot teremt választott provokatív témáival, mely sok esetben a homoszexualitással függ össze, olykor a keresetlen meztelenséget ábrázolja.

Robert Mapplethorpe (1946-1989) műveiből készült gyűjteményes kiállítás május 25-től szeptember 30-ig látható a Ludwig Múzeumban.

(A kiállítás rendezői azt javasolják, hogy a rendezvényt a nyíltan szexuális tartalom miatt gyerekek csak felnőtt kísérettel látogassák!) 

Megjelent: observer.hu

Kánon és apokrif

Szolgálati közlemény és egotrip:

Ezennel jelentem, pályáztam a Kánon és apokrif című fotópályázatra, méghozzá alábbi képemmel.
Kérlek titeket, ha tetszik a kép, szavazzatok rá a szintén alábbi linken. :-)

  
https://apps.facebook.com/polldaddy-polls/?view=poll&id=6229220

Ottlik 100

Száz éve született Ottlik Géza író, ez alkalomból felolvasónapot tartottak tegnap a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hazánk vezető színészegyéniségei és színitanodai diákok egymást váltva olvasták föl a szerző legértékesebbnek tartott művét, az Iskola a határon című regényt.

A program május 9-én (az író születésnapján) reggel kezdődött, és tudósítónk arról számolt be, hogy este nyolc után még bőven tartott. 19 óra körül a Magyar Színház művészei kerültek sorra az olvasásban, egymást váltották Csernus Mariann, Kubik Anna, Szűcs Sándor, Sipos Imre, Szatmári Attila és mások. A mű hömpölygött, megállás nélkül, nem volt ugyanis meghatározott befejezési időpont, a tartamot a regény szabta.

A mai vizualizált világban, ahol a gyors képek uralnak mindent, igazi felüdülést jelentenek az ehhez hasonló programok. A színészek egy bársonyfotelben, könyvtárszobai hangulatú díszletben, ódivatú olvasólámpa mellett ülnek, a teremben minden figyelem a felolvasóra összpontosul. Ahogy váltják egymást, úgy változik a mű is, az előadásmód visszahat rá, ki-ki hozzátesz valamit magából. Van, aki csak semleges hangon felolvas, mások értelmező hangsúlyt használnak, egyesek pedig a dialógusoknál még hangjukat is elváltoztatják, mindenki ízlése szerint. Az olvasó, aki most hallgató pedig örül, hogy ilyen élményben lehet része. Hajrá!

Az Ottlik Géza emlékév április elején vette kezdetét, és egészen jövő januárig tart. A programok, Budapest mellett Gödöllőn és Kőszegen várják az irodalom szerelmeseit és természetesen a kevésbé rajongó érdeklődőket is.

Rosztov
2011. május 10.


Megjelent: observer.hu

Megnyílt az Empire, State, Building

Április 20-ától látható a nagyközönség számára a Société Réaliste művészkollektíva Empire, State, Building című gyűjteményes kiállítása, a fővárosi Ludwig Múzeumban. Tudósításunk a tárlatról.

A kétfős csapat, mely Gróf Ferencből és Jean-Baptiste Naudyból áll, 2004 óta dolgozik együtt. A 8 év alatt számos remek alkotás került ki a kezük közül, a legjobbakat mutatják most be a Ludwigban.

A Société Réaliste művei hatalmi jelképekre, épületekre, térképekre, filmekre reflektálnak, azokat más kontextusba helyezve hoznak létre új jelentésrétegeket. Betűtípust állítanak elő földrajzi határvonalak összeillesztésével vagy éppen kiforgatják az egyeurós pénzérmén ábrázolt Európát. Nemzeti himnuszokat írnak át, majd írnak föl egy nagy körben úgy, hogy minden helyhatározót a szabadság szóval felcserélve előállítják annak dicsőítő énekét.

Az Empire, State, Building elnevezés a New York jelképévé vált felhőkarcolóra, mint hatalmi szimbólumra utal, a vesszőkkel elért tagolás pedig a szavak külön jelentőségére, valamint a köztük levő fokozatosságra hívja föl a figyelmet.

A kiállítás központi, 300 négyzetméteres termében monumentális, helyspecifikus műalkotást készítettek el, melynek címe Árnyékállam (State of Shades). Az installáció kifejezetten erre a kiállításra készült, igazodva a helyszín adottságaihoz. Koncepciója, hogy a művészek a Magyar Nemzeti Galéria festményeiből mintegy 700 művet válogattak össze, melyeket aztán számítógépes színelemzésnek vetettek alá. Speciális szoftveres technikával átlagszíneket állítottak elő, minden képből csak egyetlen árnyalat maradt. Az így kapott színeket aztán párhuzamos sávok formájában festették a kiállítóterem falára, az eredmény pedig hihetetlenül látványos lett.

Tudósítónk egyik személyes kedvence az a falfestmény, mely a világ összes határvonalát ábrázolja, egyetlen girbe-gurba szakaszba összeillesztve. Az összes alkotásra jellemzően ez is tudományosan előállított mű, mellette magyarázattal, melyen az egyes határszakaszok mellett az országok neve is megtalálható. Rendkívül érdekes és tanulságos még a módosított, az országok minden területi követelését figyelembe vevő Európa kontinenstérkép.

A kiállítás sajtóbemutatóját és megnyitóját 2012. április 19-én tartották, a nagyközönség április 20-a és augusztus 5-e között tekintheti meg azt, a budapesti Ludwig Múzeumban. A nyitónapon a művészek 18 órától tárlatvezetést is tartanak.

Képek és szöveg: Rosztov

Képekkel együtt az eredeti: observer.hu

A kiállítás a párizsi Jeu de Paume és a budapesti Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum koprodukciójában, a Nemzeti Kulturális Alap és az Institut Français támogatásával, valamint az acb galéria, Budapest és az Anne Mosseri-Marlio Galerie, Zürich közreműködésével valósult meg.

További információk itt.

BAKOS. Megnyílt Rita Ackermann kiállítása a Ludwigban

November 17-én, csütörtök este tartották a Ludwig Múzeumban Rita Ackermann kiállításának megnyitóját. Az eseményen az Observer Hírportál tudósítója is részt vett. A BAKOS. Rita Ackermann című tárlat 2012. február 12-éig tekinthető meg.

Bakos Rita több mint 20 évvel ezelőtt, másodéves egyetemistaként hagyta el Magyarországot, és távozott az Egyesült Államokba, hogy ott folytasson művészeti tanulmányokat, és immár Rita Ackermann-ként építsen karriert. Ösztöndíjjal a New York Studio School-ban tanult, majd a kilencvenes évek New York-i underground művészeti életében vállalt aktív szerepet. Ebben a szcénában jellemzően keveredtek különböző művészeti ágak, a zene, a divat, a képzőművészet szervesen együtt élt itt, olyan művészeket adva a világnak, mint a Sonic Youth vagy Chloe Sevigny.

Ackermann, mint azt az ünnepélyes megnyitó előtti sajtótájékoztatón is elmondta, kedvenc műfaja a kollázs. Ezt igen tágan értelmezi, ahogyan a különböző médiumok használatát is. A legtöbb bemutatott műalkotás alapvetően festmény, de rajzok és videók is szerepelnek, valamint különböző vegyes technikával készült képek.

A most megnyitott kiállítás a Ludwig Múzeumnak abba a koncepciójába illeszkedik, melyben olyan magyar művészek életművének bemutatását tűzik ki célul, akik külföldön komoly elismertségre tettek szert, hazánkban azonban alig ismertek. Ackermann is ilyen, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a vezető kortárs művészek között tartják számon, tavaly részt vett a bécsi Viennafair-en, a Rizzoli kiadó pedig többszáz oldalas monográfiát jelentetett meg róla.

A mostani tárlat főképp az utóbbi három évben készült, friss munkákból áll, kiemelt szerep jut a texasi Marfában 2009-ben készült műveknek, de Rita egész életéből bemutatja azokat az alkotásokat, melyek segítségével pályája kirajzolódik számunkra. A kiállítás kurátora Oltai Kata.

Megjelent: www.observer.hu